Az őszi nap süt, már szeptember |
Elmúlt, és fázik a virág. |
Oh ember, ember! dühbe jő az ember, |
Ha ily rossz szobrot itt ni lát! |
Hisz nem hasonlít egy parányit, – |
Nem ismerem föl benn' Romfiányit!* |
Vagy ez Petőfi? no a' más! |
|
Hogy Romhányinak nem vakarnak |
Szobrot, mielőtt megírám! |
De él még Buda, áll még szittya, |
Romhányiját Pál kiszorítja! |
S bámulj világ, mert ez a Pál |
Szobrának akkor maga áll! |
|
|
|