A költő széles e hazában ismeretes. De csak nevéről, mely olympusi haragjának nemes kifakadásai fölött ragyog. Évek óta döngeti a hazai irodalmi társulatok kapuit bebocsátás végett. Mindenütt siket ajtóra lelt. A társulatok ugyanis azt vetik ellen, hogy a lángelméjű lantosnak eddig egy művét sem ismerik. Nem tagadhatjuk, hogy ez ellenvetésben van egy kis igazság.
Hogy azonban elnémítsuk s e jelesünk irigyeit lesújtsuk, örömmel fogadjuk az önkoszorúzta dalnok ajánlkozását, hogy időről időre fölkeresi lapunkat egetvívó zöngelmeivel.
Már ez első is, melyet közölni szerencsések vagyunk, ékes harsogással hirdeti országgá, kit bírunk e férfiúban, kinek szárnya kifejtését a legalacsonyabb indokok agyag súlya gátolta meg eddiglen.
A költő álma
Az esti szellő pázsitos sugára, |
Ha déli sark sóhajfán átvonúl: |
Enyhén zokog az aequator* határa |
És csábítólag önmagába hull. |
|
Ne emlegesd a pálmafák dagályát, |
Hol bús zsiráf kéjjel sóhajtva száll. |
Keresd óázban Mahomet szakállát: |
Az aszkézisben dörg az ideál. |
|
A myrmidónak* óceán honától |
Hő szárazságba fúl a Golgotha; |
Gomolygó csillag méla fátyolától |
Megbokrosúl a néma hahota. |
|
Kerengő szirtek roskatag lapályán |
A Sphynx dübörgő álma rekedez, |
Hol zord mosolyban ingoványra szállván |
Mély alkonyatba vásik a tegez. |
|
A Pyrenäek bráhmamosta bércén |
Meg nem fogant Olymp gyászdalt kacag, |
Az esti szellő, görögül nem értvén, |
A dallamát visszhangoztatja csak. |
|
Az aszteroidáknak* létjogával |
Te ne törődj, ha dúl a bajadér: |
A Vesztaláng, ha mesterére rávall, |
Egy logarithmus lesz a pályabér. |
|
Ne kérdd tehát: a Számum léthonában |
Rezgő talányok mért sereglenek, |
S a déli félgömb mért lejt szaporábban, |
Ha gerle-szóra búg a permeteg! |
|
Mert ha az éjfél, hetaerák' danáján, |
Prométheuszként láncát szétveti, |
Babért lövell majd szirtövezte pályám |
Nekem, neked, nekünk, nektek, neki. |
|
|
|