Szentiványéji álom

II. Mutatvány
 az új Shakespeare-fordításból+
II. Szín.
(Szegényes korcsma Új-Pesten.)

 

VACZKOR Szilágyi Virgil, GYALU Patay Esvány, ZUBOLY Madarász József, DUDÁS Imre, ORMONDI* és BÖSZTÖVÉR László* jőnek.

 

VACZKOR VIRGIL.

Itt az egész compánia.

ZUBOLY JÓZSEF.

Legjobb leend, őket ha felolvasandván névről névre, listának szerinte.

VACZKOR VIRGIL.

Itt vagyon a lista mindazon férfiak nevéről, kik egész Hunniában elég komikusoknak találtattak, hogy e mi komédiánkban, „hazánk és az külföld” előtt komoly események esteéjén magukat nevetségessé tehessék.

ZUBOLY JÓZSEF.

Először is óh barátom Vaczkor, halljuk miről traktál az darab; aztán olvasd fel az játszóknak nevöket, s a többi.

VACZKOR VIRGIL.

No hát, a darab… egy igen siralmas komédia, azaz, hogy komédiás siralma a 48 és a demokratia borzasztó kegyetlen haláláról.

ZUBOLY JÓZSEF.

Mondhatom, igen jó darab és furcsa. No már most Vaczkor barátom szólítsd az játszókat lista szerint, de el nem felejtvén a bachhuszárokat. Sorba, óh urak!

VACZKOR VIRGIL.

Nagyságos Zubolyi Madarász József lapvezér.

ZUBOLY JÓZSEF.

Jelen, de vagyon-é és hol vagyon szerepem? S tovább!…

VACZKOR VIRGIL.

Te, Zuboly, 48-asnak vagy beírva.

ZUBOLY JÓZSEF.

Mi az a 48-as? Szabadelvű, avagy zsarnok?

VACZKOR VIRGIL.

Szabadelvű bizony, ki csupa szabadelvűségből felosztja a földeket és gavallérosan megkíméli – magát.

ZUBOLY JÓZSEF.

No, lesz kacagás, ha ezt amúgy isten igazában eljátssza az ember! Ha én azt eljátszom, lesz drága dolga a nézők hasának. Lapot indítok, szánakozást gerjesztek néminemű részben. No, halljuk a többit… azonban legfőbb gusztusom van, zsarnokot játszani, gyűlölöm a sem nem hideg, sem nem meleg rollét. Herostratust pompásan játszanám, vagy egy oly szerepet, melyben nincs praedicatum.

 Szeretvén oh nép
 Irtóztatókép
  Én tégödet:
 A „szavazógép”
 Vért és adót tép-
  Vén belőled.
 Jer, hozzám térvén
 Emitt a kérvény,
  Ezt írd alá
 S itt a „Népzászló”
 Jer Madarászhó:
  Rattaderattatá:

Ez egyszer a fellengős! – No, nem bánom, olvasd a többi játszót, ha marad nekik szerep. – Ez már hazafihoz illő düh, zsarnoki düh; a szabadelvű inkább csak pityereg.

VACZKOR.

Dudás Imre, kalendariom foldozó.

DUDÁS.

Még itt vagyok, barátom Vaczkor.

VACZKOR.

Te a demokratiával birkozol meg.

DUDÁS.

Mi az a demokratia? Bachhuszár vagy Schmerlingbaka?

VACZKOR.

Dehogy: kisasszony, akibe a 48-as beleszeret.

DUDÁS.

Mennykőbe, ne adjatok nekem ilyen ártatlan szerepet; hiszen elárul az arcom.

VACZKOR.

Az mindegy, játszhatod álarcban, hisz te oly hangon tudsz beszélni, ahogy akarsz.

ZUBOLY.

Ha el lehet takarni a képem: ide nekem az demokrátiát is. Rettentő demokrata hangon fogok beszélni: „Óh nép! Óh nép! Ah 48, édes kincsem, az óh nép hív, az óh nép szíve hív”.

VACZKOR.

Nem, nem. Te a 48-ast játszod, te pedig Dudás Imre, a demokratát.

ZUBOLY.

No jó. Tovább.

VACZKOR.

Bösztövér László, prókátor.

BÖSZTÖVÉR.

Itt vagyok, barátom Vaczkor.

VACZKOR.

Bösztövér Laci, te szabadelvű szerkesztőt fogsz játszani. Ormondi, csatornatisztító.

ORMONDI.

Itt vagyok, barátom Vaczkor.

VACZKOR.

Te meg írót fogsz játszani. Gyalu Esvány, te az oroszlán szerepét. Most már úgy hiszem, rendben van az egész komédia.

GYALU ESVÁNY.

De le van-e írva az oroszlán szerepe? Ha le van, hoci, mert kissé nehéz fejem van.

VACZKOR.

Játszhatd azt extempore, hiszen csak ordítani kell.

ZUBOLY JÓZSEF.

Ide nekem azt az oroszlánt is. Majd ordítok én, hogy még a minisztérium is azt kiáltja rá: „Ordítson még egyszer, ordítson még egyszer!”

VACZKOR.

De már minek ordítoznál oly rettenest! még holtra ijesztenéd a minisztereket, hogy el kezdenének sikoltozni! s akkor nem kéne több, minthogy mind bezárjanak bennünket.

MIND.

Bizony, be is zárnának egy lábig.

ZUBOLY JÓZSEF.

Elhiszem azt barátim; mert ha az ember egy miniszteriumtól minden becsületet eltagad, csupán annyi becsülete marad, hogy bennünket bezárjon. De forszérozom a hangomat, alkotmányosan fogok ordítani; békésen fogok ordítani; oly törvényesen fogok ordítani, mint Besze János;* oly szendén fogok ordítani, mint a szopós galamb; mosolyogva fogok ordítani. Úgy fogok ordítani, mintha csalogány volnék.

VACZKOR.

Te nem játszhatol egyebet 48-asnál. Mert a 48-as fontos arcú legény; nagy szájú legény, milyent csak vasárnapon láthatni; igen szeretetreméltó bús úrfi, tehát mindenesetre 48-ast fogsz játszani.

ZUBOLY.

Jól van, jól van. Törik, szakad - 48-as leszek.

(Mind el.)

(1868)




Hátra Kezdőlap Előre