MACBETH.
Borotva az, mit ott látok? kezem felé |
Fordítva markolatja? …oly való |
Alakban, mint ez, melyet ím kirántok… |
Dunkan, ne lásd! neked feni e szíj, |
Torkod nyesem, hogy több leget ne szíjj!… |
MACBETH BOSZORKÁNYAI.
Körül, körül az üst körül, |
Míg minden méreg egybe gyűl. |
Ide veled, csalamádé, |
Küfferlei csokoládé,* |
Kutyatej, Szalay-műbor,* |
Kristalizált rézszínű orr, |
Heinrich-cikke,* Tisza-háj, |
Kóbi-velő, csukamáj, |
Koty belé, szilvalé, |
Téged kevernek belé |
*
MACBETH.
(Banquo szelleméhez.)Hah, integetsz. Fölkelt és visszajő |
Húsz, mély halálos sebbel a fején, |
S székünkről ellök, s ott terpeszkedik. |
Ez furcsa! furcsább, mint a gyilkolás! De |
Hisz Kozerek* is elhibázta Győrött!… |
*
LADY MACBETH.
(alvajár.)Vértesynek (Kristóf tér 4.)* minden illatszere sem édesíti meg e kis kezet! Oh! oh! ohó!
(Az „Alvajáró”-ból énekel egy cavatinát)
*
LADY MACDUFF.
Fiú apád halott. – S mit téssz te most? |
Hogy élsz meg? |
KIS FIÚ.
Mint sápisták, anyám, |
Vasutat, avagy bankot gründolok |
Mameluknak csapok, s kitart a kormány. |
Vagy vallásalapítványt bérelek. |
Avagy leszek subvenciós író. |
Vagy kormánybiztos és szélsőbali. |
Németül író „magyar” sornaliszt. |
Halbkreuzer-Kulturmensch,* revelveres. |
Vagy új nemes, Háromszázhatvani,* |
Vagy pesti zenger… szóval szép a kor, |
S ki meg nem él: impraktikus botor! |