DON CARLOS.
Mamám, mamám, adj vajas kenyeret! |
A vaj Carlos szerelme, s a kenyér te, |
Vajh, kenhetném rád szűrcet, mint a vajt! |
ERZSI
Bekenni vajjal engem? mily merénylet! |
Avas vajat rajtam megérz Filep, |
S a vas vesszőn puffog fiú-ilep! |
DON CARLOS.
Szerelmem, óh ne félts! Bugy'gómba vatta! |
Nem nyikkanok huszonötnek alatta! |
Hisz vőlegényed voltam, és apám |
Kezéről kezed majdhogy elcsapám. |
Fiad levék, s a leendő após |
Helyettem férjül lett neked kapós. |
Óh szégyen! most egész Aranjuez |
Eként mutat rám: Mily nagy borjú ez! |
ERZSI.
Gondolj lányomra, ki szép, mint az omlett! |
DON CARLOS.
Lányom lehetett volna, – és hugom lett! |
De ne tagadd meg, mit Karloszka kért; |
Ajkadrul egy falat vajas kenyért! |
És mielőtt Filep csak egyet trüsszent: |
Isten veled! én már elértem Brüsszelt! |
ALBA.
Brüsszelbe én mék! |
DON CARLOS.
Mégy pokolba, Alba! |
ALBA.
Brüsszelbe mék kormányzónak! |
DON CARLOS.
Te balga, |
Csámpás, leváglak én a hetyke, nyalka! |
ALBA.
Lám, hogy felforrt a kis bögre! hallga! |
De lassan a testtel, szép fiatalka, |
Mert ha e nagy intimitást egy alka- |
Lommal Filepnek… |
DON CARLOS.
Úgy döföm oldalba, |
Hogy fekete fejét verendi falba! |
(Kardot ránt.) |
ERZSI.
Vissza!… Hadd menjen Alba hivatalba, |
Carlos marad… kezed nyújtsd csókra, Alba! |
DON CARLOS.
Ah! a vajas kenyért csak meg se nyalta: |
E fek'te retken édelg Carlos ajka! |
ALBA.
Így lesz Flandria kormányzója Alba! |
APRÓD.
Herceg, megállj, neked szól ím e kúcs. |
DON CARLOS.
Ah a vajas kamrába szól! No nyújtsd! |
APRÓD.
(Félre)Hogy eltalálta! tanúm Vádlidólid |
Mint ügyes apród szolgáltam Ebólit (El.) |
DON CARLOS.
Tudtam, hogy ideálisan szeret, |
S emlékül adj' a vajas kenyeret! |
Óh Carlos, Carlos! mért vagy te apádé! |
Apósa lennél most Filepnek, láddé! |
Most vaj helyett a sorsod csokoládé. |
Ott leszek, óh vaj! … rád egy limonádé: |
S e szép világnak mindörökre ádé! |
Vaj s limonád jobban megöl, mint spádé!* |
EBOLI.
A bús mandólin |
Keserg Ebólin, |
Hamisan szól ím, |
Iszonyú ez! |
Könnyes a gyócsing |
Segíts Komócsing!* |
Egy mentő kócs ing! |
Ez bosszú lesz! |
De Carlos jön, kinek a vallomást |
Szégyelve én: kulccsal küldém a pázst.* |
Óh Carlo, Carlo, Carlo, Carlo, Carlosz! |
DON CARLOS.
Mi no? |
EBOLI.
Infámul a szívembe karmolsz! |
De ah, szeretsz hát, én is! és kitárt |
Karokkal pengetlek, miként gitárt. |
Mondd, a levélt s a kulcsot nem kapád? |
DON CARLOS.
D' igen, s kinyitni mék a kamarát! |
EBOLI.
Csalódol! e kulcs nem kamrába nyit, |
De szívkamrámba. Szeresd Ebolit! |
DON CARLOS.
Óh förtelem, természetellenesség |
Hogy kisasszonynak idegen úr tessék, |
Aki nem is rokon, nem is fia! |
Óh bűnös érzés, Jézus Mária! |
De Fülepnéhez, míg a síri fű lep, |
Hű lészek, oly szent, minthogy apám Fülep! |
KÁRESZ MÁRESZ.
'Csés jónapot! Örvendek! Sok szerencsét! |
Irigylem öntől a szép hercegecskét! |
Óh Carló, Carló |
Mért vagy oly gyarló |
Mint egy magyar ló, |
És mostoha! |
Óh Carlos, Carlos |
Hideg roszpradlosz, |
Szívembe karmolsz! |
Nem kellsz soha! |
FILEP
Fiam arájának mióta vő- |
Legénye lettem: sz'relmem egyre nő |
Eból iránt… Nos, eunuchom, Domingó, |
Mit szólt levelemre a rózsabimbó? |
DOMINGÓ.
M'jóta imádja a spanyol király: |
A spanyol királyfinak kurizál! |
FILEP.
Fiamnak? óh gyalázatos kölök, |
Apja ellen szeret! … Rúgok, ölök! |
DOMINGÓ.
Rúghatsz, király vagy. Ámde nem tudsz ölni |
Ölelni sem, legfeljebb csak öklelni, |
Mert nincs kezed egy sem, de mint csigának |
Két szarvat rejt dicső királyi házad. |
FILEP.
Célzás ez? Rólam szólsz? és a Carlosz |
Az én infáns fiam, ily szörnyű gyarlosz? |
DOMINGÓ.
Vigasztalódj az infámis miatt, |
Habár infámis is, de nem – fiad! |
Te birodalmakat csinálsz, királyom, |
S addig alattvalód mit se csináljon? |
Te Flandriában a belgát vered, |
S polgárid honn tétlen heverjenek? |
Nem! a király főtisztét végezi, |
S a kocsismunkát végzik népei! |
Lehet, úr atyja egy nyúlbőrszedő. |
Nem is Don Carlos, de Kóhn Darlosz ő |
De megbocsáss nekem, hogy félretértem. |
Mondom, Carlosért nem tiéd az érdem. |
Ellenkezőleg fiad az apád, |
Nőd az anyád, kit Carlos rég imád. |
Te fogadj szót neki, mert írva az: |
„Tiszteld atyádat”! Deo gratias! (Elsomfordál.) |
FILEP.
Óh én balek! Te mondd meg márki Pósa, |
Fiam apám? vagy én vagyok apósa? |
MAR. POSNER.
Entscholdigen, Majestät, um die Frechheit |
Geben Sie den Deutschen Gedankenfreiheit! |
FILEP.
Mi kell?? Németnek gondolatszabadság? |
Hol gondolat nincs, minek ott szabadság? |
Adok nekik sört, kávét, hálósapkát, |
De nem kell nékik gondolat s szabadság! |
Bundot nekik s Kümmelt, vagy Gesammtreichot, |
De nem gondolatot és szabadságot! |
Gondolatul adok nekik Bismarckot, |
Szabadságul, birodalmi kutyafarkot! |
MARQUIS POSNER.
Ez nem manier, Majestät! Carlos úrfi, |
Ki egy barát hozzám, fog dúlni-fúlni! |
FILEP.
Carlos barátod? a fiam s apám? |
Halál reád, te hitvány sarlatán! |
MARQUIS POSNER.
(Meghal.)Das Leben ist doch schén! |
FILEP.
Így! Már tizenkét óra, hát lefekszem! |
De nem, előbb még egy dicsőt – cselekszem! |
FŐ-KINQUIZITOR
Négy éves voltam… |
FILEP.
Szent ég! Reggelig |
Se érkezünk el a kilencvenig! |
FŐ-KINQU.
Mmh! 'Z istenért! hát nem hallgatsz reám? |
Ne tudj meg hát semmit, vén slendrián! |
FILEP.
Hah! Carlosról adsz felvilágosítást? |
FŐ-KINQU.
Arról az eretnekről! – íme, lásd! |
FILEP.
Pap, szabad ölni? |
FŐ-KINQU.
Nem szabad, – muszáj! |
FILEP.
De ember ölhet? |
FŐ-KINQU.
Nem ember vagy, – király! |
FILEP.
De fiamat! |
FŐ-KINQU.
Carlos inkább apád! |
FILEP.
S az egyház rá áldását adja? |
FŐ-KINQU.
Hát? |
De hogy a mennybe jusson Carlosunk: |
Ingatlanán mi ketten osztozunk! |
FILEP.
Ecrasez l'infant!* Tedd reá kezed! |
FŐ-KINQU.
Mondjad uradnak: hála istenek! |
Hál isten, hogy már a sillér-litert |
Fenékig bírtuk üríteni, mert |
Sillérbül is iszonyú hosszú ez: – |
Oda a szép idő, Aranjuez! |
(1881)