Írta Bájron, fordította lord Emil of Ábrányi. Színre alkalmazta Mr. Paulay, jelenetezte Don Chaldosz,* the chief eunuccó of the Royal Opera.
(Manfred a Jungfrau tetején. Monológjánál csak ballába hosszabb mellyel atheista létére gúnyosan csiklandozza a völgyben lévő falusi templomocska keresztjét.)
MANFRED.
Töprengő lelkem Végtelenbe nyúlik, |
Amíg bal lábam mélységet kutat, |
Lankadva csüngvén éjben és homályban. |
E láb lenyúlik a toronytetőre |
A hegytetőről, hol merengve nézem |
A mindenséget, melyből mitse látok! |
Jungfrau! Én téged nem nyomlak tovább! |
Egy lábnyi mélység, egy ballábnyi mélység |
Tátong felém – és én azonnal ugrom! |
De még előbb kürt-négyest Stoiber úrral |
S fagyott gixerrel és kolompolást |
És föld alatti bunda-bassokat |
Kell meghallgatnom! |
(Démoni miserére a zúgólikból.)
Földi kínjaim |
Ekkép betelvén – addió világ! |
(Le akar ugrani, de a Jungfrau baktere, Egressy Ákos, különben zergecsősz, nyakon ragadja.)
ZERGEVADÁSZ.
Hová? |
MANFRED.
Le! |
ZERGEVADÁSZ.
Mért? |
MANFRED.
Mert! |
ZERGEVADÁSZ.
Explikáld a dolgot: |
Ámbár tudom, hogy meg nem értem azt, |
De legalább mulasson a közönség! |
MANFRED.
Tehát halld: vér és hosszú századok, |
Destillált semmi, ásító öröklét |
Szomjába fúlva, melyből égre csap |
A végtelenség mindensége! Aztán |
Komor lődörgés, szellem-hajszolás, |
Séták a földön és a föld alatt, |
Hosszú beszédek, lelki furdalások, |
Merengő pózok (Marquis Póza sem |
Lehetne pósább gyermeteg szívével) |
És ah! szavallat, mely véget nem ér! |
ZERGEVADÁSZ.
Nem értem. |
MANFRED.
Én sem. |
ZERGEVADÁSZ.
Úgy folytasd tehát. |
MANFRED.
Cselekszem. Menj most. |
ZERGEVADÁSZ.
Óh! a legnagyobb |
Örömmel. És elnézed úgy-e, hogyha |
Most én teszem meg azt, amit te vágytál |
Megtenni! – ugrom! (Megugrik.) |
MANFRED.
(Egyedül.)
Elszökött! De nem |
Csodálkozom, mert magam is szököm |
Magamtól, oly lord Asbóth John-szerű* |
Unalmat és spleent hordozok magamban! |
De mielőtt az unalom megölne, |
Előbb benézek kissé a pokolba, |
Hadd lássam, hogy mit főz az ördög! El! |
(Arimán csarnoka. Tányér. A tányéron gombóc. A gombócon Arimán.)
SZELLEMEK KARA.
Hatalmas gombóc! tisztelünk s imádunk! |
Az embert sírba, téged zsírba rántunk! |
(Manfred beállít.)
SZELLEMEK.
Ember van köztünk! Hah! silány halandó! |
Hajolj a porba e gombóc előtt! |
MANFRED.
(Gúnyosan kacag)
Haha! e gombóc schmarrn Manfrédnek! Én |
Bölcsészetet és problémát eszem. |
NEMEZIS.
Hát mit kívánsz? |
MANFRED.
Sétálni köztetek: |
NEMEZIS.
Csak ennyit? |
MANFRED.
És szavalni mélabúsan! |
NEMEZIS.
Mily fátum! |
MANFRED.
(Szavall.)
Óh! Astarte! én szeretlek! |
Szeeretlek! leelkem! Óh! beszélj! Szeeretlek! |
SZELLEMEK KARA.
Tépjétek össze bús szavallatáért! |
(Manfred bűbájos tudományánál fogva gyorsan elpárolog. A felbőszült szellemek vasvillát ragadnak, megrohanják és széttépik a gombócot. Arimán – trónvesztetten – Csehországba vándorol, Tarraba harsonakísérete mellett.)
SZEKERES GAZDA.
Elgyüttem! |
APÁT.
Hah! |
MANFRED.
(Az apáthoz.)
Mit látsz, öreg? |
APÁT.
Nagy ég! |
Egy mellig érő torzonborz szakállt, |
S egy orrot abban, mely sasként mozog. |
Látok két csizmát s bennük hosszúkás |
Lábszárakat! Vagy elcsapott súgó |
Vagy plűre hullt nasista ez! |
MANFRED.
Ki vagy? |
SZEKERES GAZDA.
Maj' megtudod! Gyűjj! |
MANFRED.
Nem megyek! Soha! |
SZEKERES GAZDA.
Hát nem félsz tőlem és e díszcsapattól, |
Melyben házmester, bosnyák paprikás, |
Szerb disznóhajcsár, targoncás török, |
Konstábler és osztrák–magyar baka |
Verődött össze? Gyüjj hamar! Az óra |
Kilencre jár! Rekesszük bé az ópust! |
MANFRED.
Ki küldött? |
SZEKERES GAZDA.
Chaldosz, főfőrendező úr |
Az óperának legfőbb ejunuhja! |
MANFRED.
Szembe kacaglak! Megvetlek! Kirúglak! |
SZEKERES GAZDA.
Nincs több szavad? |
MANFRED.
Nincs! |
SZEKERES GAZDA.
Akkó' hát megyünk! |
Alázszolgája! |
(A démonok egymást lökdösve, taszigálva, robogó dobogással kivágtatnak.)
MANFRED.
(Nagyot ásítva.)
Vége! |
APÁT.
Hát elalszol? |
MANFRED.
(Folytonosan ásítva.)
Elalszom! És többé nem ébredek föl! |
(Agyon ásítja magát.)
(1888)