TYÚDOR MÁRIA.
(szerelmes öreg anyakirályné, vörös hajjal, vörös ruhában, vérvörös szemmel, vörös harisnyában és vörös cipőben ül egy széles vörös kerevet kellős közepén. Előtte térdel egy ifjúh Tyúdor Mária-korabeli frizér, Új-Pestről. Hosszasan farkasszemet néznek egymással. Aztán megszólal a királyné.)
Baffináni! kedves frizérem! Szeretsz?
BAFFINÁNI.
(mozdulatlanul, tompa hangon)
Szeretlek!
TYÚDOR MÁRIA.
(szerelmesen szisszent az orrával)
Szeretsz?!
(kétkedő gyors fej-tagadásokkal, rikkantva félig ledől a vörös kerevetre. Aztán ebből a pozícióból Ismét hosszasan farkasszemet néznek egymással.)
Baffináni! kedves frízérem te! Állj föl!
BAFFINÁNI.
(meg se mozdul)
TYÚDOR MÁRIA.
(balsejtelmektől gyötörtetve, hirtelen felül. Hosszasan farkasszemet néz a frizérrel)
Baffináni! Érzem, hogy szerelmed irántam kvázi gyöngül! Már jó ideje semmiféle jelét sem adod irántam való szerelmednek.(Búsan fölszisszent az orrával.)
BAFFINÁNI.
(mozdulatlanul, tompa hangon)
Pediglen hidd el…
TYÚDOR MÁRIA.
Nem csak hinni kell, de érezni is: (Mély hangon, szerelmes rikácsolással.)
Tudod?
BAFFINÁNI.
(mozdulatlanul, tompa hangon)
Tudom!
TYÚDOR MÁRIA.
No ha tudod, hát…
BAFFINÁNI.
(mozdulatlanul leül a két lába sarkára)
Mit?
TYÚDOR MÁRIA.
(elpalástolt féltékenységet mutatva)
Mit? Te még azt kérded, hogy: mit? – Kelj föl, és eredj sétálni. Marrsch!
BAFFINÁNI.
(mozdulatlanul feláll és elmegy)
TYÚDOR MÁRIA.
(egyedül: hirtelen felugrik a vörös kerevetről, dühös gége-reccsenéssel, csukott szájjal.)
Juoaa! (Hatalmas léptekkel fel s alá jár; aztán hirtelen megáll egy vörös karszék előtt, féltékenyen szisszent az orrával: „szszsz!”: aztán Ismét fel s alá jár, kezeit hátul, a derekán alul, kétségbeesetten tördeli; végre nagyot üt a combjára. Erre belép Simeony.)
Te Simeony! Gyere ide. (Simeony odamegy: Tyúdor Mária leül egy vörös karszékre.)
Nem tudsz te véletlenül valamit arrul az én frizéremről?
SIMEONY.
(richmondi tájszólással)
Honne tunnék, mikó tudok! Hát az éjjel, véletlenül, ahogy a Temze partján sétálgattam ott lenn a Loger-ispotáj körű, hát láttam, hogy a frizér ott somfordál egy krájzler hót körű. Abba a krájzler bótba egy nagyon szép fiatal leányzó van! Aszondom a frizérnek: Te Baffináni! Mit szól ehhö majd a mámi? Erre ő megijedt, és aszonta: csak nem mondod el a máminak? El biz' én – mondok, – s azzal eegyüttem.
TYÚDOR MÁRIA.
(felugrik)
Tyhű! A terremtését! Ebbül baj lesz! Ebbül baj lesz! No és annak a krájzler leányzónak nincs véletlenül valami szeretője?
SIMEONY.
Hát véletlenül megtudtam, hogy: van. Egy afféle fiatal, erőteljes munkásember.
TYÚDOR MÁRIA.
Igen? nagyon jól van! Tudod mit? csináld úgy a dolgot, mintha kvázi véletlenül idehoznád hozzám azt a fiatal erőteljes munkást, én mindent leleplezek előtte, s ő aztán bosszút állhat azon a hűtlen frizéren. Errredj! Marsch!
SIMEONY.
Hát biz' én véletlenű minnyá eehoztam magammaa. Itt van, bekűdöm. (Elmegy.)
TYÚDOR MÁRIA.
(nagy – csukott szájú gége-reccsenéssel leül ismét a vörös karszékre)
Júoaa! (Bosszút szisszent az orrával: s aztán felteszi a jobb lábát a bal térdére: ekkor belép az erőteljes fiatal munkás.) Gyere ide! Állj ide elém! Úgy! Te! Tudod-e te azt, hogy én tudom, hogy ki csábította el a kedvesedet?
MUNKÁS.
Kicsoda?
TYÚDOR MÁRIA.
Az én tehetetlen volt udvari frizérem: lord Baffináni! (hangos bosszút sziszeg az orrán keresztül.)
MUNKÁS.
(elképedve görcsösen liheg)
Aunye!
TYÚDOR MÁRIA.
(felugrik: a munkás félreugrik)
De tudod mit?
MUNKÁS.
Hogyne! Mit?
TYÚDOR MÁRIA.
Bosszuljuk meg magunkat.
MUNKÁS.
Helös.
TYÚDOR MÁRIA.
Azt fogom mondani, hogy téged (gyöngéden néz rá) az az én fájntos frizérem felbérelt, hogy engem a királynét, megöld. Így aztán… (jóságos mosollyal) mindkettőtöket lefejeztetlek.
MUNKÁS.
Helös!
TYÚDOR MÁRIA.
De te… (közeledik hozzá, gyöngéd orr-szisszenéssel) általam bátor tettedért meg léssz jutalmazva, hogy még a nagyapád is megemlegeti. Tehát mielőtt meghalnál, kérj tőlem bármit, és én megadom (merően ránéz).
MUNKÁS.
Mit kérjek?
TYÚDOR MÁRIA.
Szamár! (gyöngéden ráüt a vállára, és erősen rászegezi tekintetét.) Bármit! Érted-e már?
MUNKÁS.
(merően rászegezi tekintetét)
Értem, értem! De nekem nem kő semmi.
TYÚDOR MÁRIA.
(végigméri, aztán büszke önérzettel)
Mafla! – Eredj oda a függöny mögé, és bújj el, mert most behívom a pírjeimet.
MUNKÁS.
(elrejtőzik ugyan, de úgy, hogy mindig látható)
TYÚDOR MÁRIA.
(bal- és jobb kezének két-két ujját a szájába teszi és nagyot füttyent. Erre Simeonnyal együtt a pírek és a hóhér is belépnek. Tyúdor egy ideges és türelmetlen gége-reccsenésére megjelenik Baffináni a frizér is. Amint észreveszi Tyúdor a frizért, hirtelen elfogja a méreg)
Ide gyere, te kopott frizér! Állj ide elém! (Tyúdor szétvetett lábakkal, fagyos tekintetét a frizérre szegzi, és innentől kezdve mindkét kezének mutatóujjaival óriási játékot pazarol.) Te bitang! Te hitvány frizér! Te másüvé is jártál frizérozni?! Te aljas! Te… (csukott szájú gégereccsenés és orrszisszenés). Te gazember! (pofon üti.) Nesze! (a pírekhez megy.) Itt vagytok pírjeim? Láttátok, hogy mit csináltam ezzel az infámis mizerábilis huncfuttal! Úgy-e? No hát én nem is zsenírozom magamat. Olvashattátok a múltkor a hív. lapban a nyilatkozatomat. Különben itt vannak: Srúzbőri, Bőrsrúzi, Saucentn, Nordhömberlend end Döglesz, Levesz, Fölvesz régi kipróbált pírjeim. Tudjátok meg tehát, hogy ez a tehetetlen frizér engem meg akart gyilkoltatni… (ráüt a combjára, erre megjelenik a munkás) ezáltal a fiatal erőteljes munkás által. Tehát halált a gaz frizérre! (gége-reccsenés) Júoaa!
PÍREK.
Halált reá!
BAFFINÁNI
(kinek arca a kapott pofontól megdagadt)
Kegyelem mámi!
TYÚDOR MÁRIA
(királynői haragban mind a tíz körmét belemártja a frizér két vállába: aztán messze ellódítja magától)
Marrrsch Baffináni!
MUNKÁS
(részvéttel)
Ha már ennek a szegény komisz Baffináninak meg kell halni, hát talán mégis megkegyelmezhetnél neki, kedves néni!?
TYÚDOR MÁRIA
Soha! (hóhérhoz, mialatt leült a vörös karszékre, éneklő basszus hangon.) Hóhérkám! Gyerrre ide! Úgy! Hogy vagy öregem? Nesze a frizér feje! Neked adom! Úgy! Nna! (Munkáshoz, gyöngéden.) Neked megkegyelmezek! (Éneklő hangon.) Itt maradhatsz az udvaromban! Tudsz frizérozni? (A bal szája sarkát lehúzza és úgy mosolyog.) Nem? Majd megtanulhatod!
MUNKÁS
Nem instállok belőle!
TYÚDOR MÁRIA
(végigméri megvető gégereccsenéssel)
Júoaa! Marrrsch!
(A bősz Mária Fabula razziát csinál az egész Ángolországban és kinevezteti magát a drámai Román Tika Tyudorának.)
(1893)