NÓRA.
Gyerekek, gyertek! Bocsaim, én édes bocsaim, bocsánat! Hancuzzunk! Így la! Oly boldog vagyok mint nyolcéves asszony és háromszoros anya! És mindezt az én édes Helmeremnek köszönhetem! Óh, szeretem! Csak azt nem értem, miért nem engedi, hogy cukros mandulát egyek? Tán fél hogy meghízok? De titokban azért eszek! (Eszik, hempereg és szeret.)
*
GÜNTHER.
Jó mulatságot, nagyságos asszony. Engem az ön férje a bankdirektor el akar csapni „a nordenskjöldi kisbirtokosok földhitelbankjától”: Jól van, én pedig beperelem ezt a váltót.
NÓRA.
(ártatlanul.)Mi az a váltó, kérem?
GÜNTHER.
Amit alá tetszett írni, mikor férje rosszul volt, hogy külföldre elutazhassanak.
NÓRA.
Én nem írtam alá –
GÜNTHER.
A saját nevét nem is, hanem a papáét: Hamisított.
NÓRA.
(naivul.)Mi az a hamisítás?
GÜNTHER.
Amiért becsukják.
NÓRA.
(tudatlanul.)Mi az a becsuk – azaz ezt már tudom. Kegyelem kedves Günther, ön becsületes ember.
GÜNTHER.
Bocsánat a becsületes Günther Budapesten zsurnaliszta, én skandináviai gazember vagyok! És ismétlem –
LINDENNÉ.
Megálljon nyomorult! Tudja meg, hitvány, hogy én özvegyasszony vagyok és váltóját zsirírozom szívemmel, azaz cserébe e vexliért nőül megyek önhöz, szemtelen bitang!
GÜNTHER.
I tang, oh régi ideálom!
*
NÓRA.
Kedves doktor, valamit kell kérnem öntől.
KRANK.
Óh, kérjen, esedezem! Én Krank vagyok. Miután atyám hadnagy volt, természetes, én hátgerincsorvadásos vagyok. Egyebet nem is örököltem tőle. Legközelebb meg fogok halni, tegnap orvosokkal beszéltem. Kezdődik a végeladás, – azaz végfelosztás – az férgek morognak … az halál … az rossz gerincemen feküdni ítélet napig …huh! (Nóra borzasztóan borzad.) És ha meghaltam, hogy jelenlétemmel kedves férje gusztusát ne rontsam, tehát csak vizitkártyámat fogom bedobni, egy keresztet rajzolva rá. Én Krank vagyok – önért. S. kész vagyok megtenni mindent – önért! Oh! Ah! Hm! Hej!… (Ropogtatja gyönyörben törődött derekát.)
NÓRA.
(ártatlanul.)Ha ha! Ön is szerelmes ilyen gerinccel? No kedves doktor, evvel kár volt előállni. Most már nem kérek semmit.
KRANK.
Bocsánat, – én háziorvosa vagyok, s mint ilyen, tartoztam önnek szerelmet vallani. Most már meghalhatok. (El méreggel.)
*
NÓRA.
A váltó – Günther fenyegetése – férjemet hiába kérem, nem akarja beprotegálni – mert odaígérte olyan embernek, akivel nincs perte… Mit tegyek? (Kínjában tarantellát jár férje homlokán.)
HELMER.
Oh mi boldog vagyok! Lásd így kedves a nő, ha nem avatkozik férje hivatalos dolgaiba. Majd elvégzem én. (A levélszekrényt kinyitja.) Nini, de bolond vizitkártya! A doktortól!
†
Dr. KRANK
rendel 2–3 közt. P. c.
Ezt jól kipécézte! Hát ez mi? (Elolvassa a feljelentést, hogy neje hamis váltót csinált.)
HELMER.
Oh, Nóra, mit tettél!
KUKLINÉ.*
(Helmer fejére teszi papucsát.)Egy szót se többet, uram! Ön még azt kérdi tőlem, mit tettem? Ily alávalóan támadni meg engem! S miért? Azért mert! Semmiért! Mért nem adott ön nekem elő Karvassyból?* Mért nem vezetett be a váltójogba? Ön az oka mindennek, – csak játékszernek nézett, nem nejének, s e nyolc évi játék eredménye három gyerek. Ön tette ezt, szemtelen idegen! Egy idegennek voltam felesége 8 azaz nyolc esztendeig. Oh borzasztó, s csak most veszem észre. Kikergetném önt, mint idegent, de eszembe jut a három gyerek, – tehát mégis okosabb lesz önt hagyni itt a három gyerekkel dajkának, – én pedig női hivatásomhoz képest elzónázom* emancipált nőnek! Adieu. Hol a kuffer! Itt a zóna! (Megugrik.)
HELMER.
O tempora, o Móra!
(1889)