Váljunk el!+

– Drámai operette, zene nélkül. Írta: Kakadu.*

I. felvonás

(Szalon. Minden sarokban csöngetyűk és villanyos sodronyok. Az ajtókon harangok lógnak és a dívánokon zenélő órák.)

DE PRUNELLES.

(A férj.)

Feleségem meg akar csalni. Hm! Ademár, az unokaöcsém, életerős, csinos kamasz és húsz ével fiatalabb, mint én; de én mechanikus vagyok és nem félek.

(Nyugodtan leül és várja, mi következik.)

CYPRIENNE.

(A feleség. Belép. Egyik kezében kávés ibrik, a másikban egy pár agancs.)

Jó reggelt, nyomorult!

DE PRUNELLES.

(Nyájasan.)

Mit hoztál, angyalom?

CYPRIENNE.

(Mérgesen.)

Szarvakat!

DE PRUNELLES.

(Gyöngéden.)

Kinek?

CYPRIENNE.

(Durván.)

Neked!

DE PRUNELLES.

(Finoman.)

Köszönöm. Experimentálni fogok velük. (Feleségét maga mellé ülteti és felolvassa a Magyar Tudományos Akadémia legújabb kiadványait.)

CYPRIENNE.

(Egymás után ötszázat ásít.)

Ön rendkívül honette, okos ember! (Lenézi és kimegy.)

DE PRUNELLES.

(Rendbe hozza a csöngetyűket, harangokat stb. és lesbe áll.)

 

ADEMÁR.

(Bemászik az ablakon és egy csapdába akad.)

 

CYPRIENNE.

(Hirtelen belép és Ademárt így látva, egy pamlagra alél. A pamlag különböző áriákat játszik.)

 

DE PRUNELLES.

(Kilép a spanyolfal mögül.)

Önök foglyaim!

ADEMÁR.

(Táviratot mutat.)

A pá-pá-párisi pa-pa-par-lament…

CYPRIENNE.

(Elolvassa a táviratot.)

Megszavazta a válást! (Férjéhez.) Nyomorult invalidus, semmi közünk egymáshoz! (Kedveséhez.) Oh! Ademár!

ADEMÁR.

Ezt én kérdezhetném öntől!

DE PRUNELLES.

(Kiszabadítja Ademárt a csapdából és mélyen meghajtja magát előtte.)

Gratulálok!

 

II. felvonás

(Ugyanott.)

CYPRIENNE.

(De Prunelleshez.)

Ön kevésbé ostoba, mióta nem férjem.

DE PRUNELLES.

(Leszereli a csöngetyűket és a kanapékból kiszedi a zenélő órákat.)

 

CYPRIENNE.

Ön igazán kezd nekem tetszeni!

DE PRUNELLES.

(Bukfencet vet.)

 

CYPRIENNE.

Ah! ön kedves ember!

DE PRUNELLES.

(Tótágast áll.)

 

CYPRIENNE.

Ah! mennyi szellem!

DE PRUNELLES.

(Készül kimászni az ablakon.)

 

CYPRIENNE.

Ah hisz ön romantikus! Megálljon! Csak most ismerem önt! Imádlak! (Megkapja a frakkja végét.)

Hová mész, hová mász'sz?

DE PRUNELLES.

Megyek ebédelni. (Lóbázza magát az ablakfán.)

CYPRIENNE.

(Féltékeny szerelemmel.)

Talán a macájával? nem, soha! Önnel megyek!

DE PRUNELLES.

(Bambán.)

Hát azutáng osztáng mit fog csinyáni, lelköm a maga gyüvendő bélije?

(Elragadtatva.)

Ah, hisz ön olyan buta, mint Ademár, mikor még szeretőm volt! Je vous adore! Ademárt gyűlölöm! Menjen a pokolba! Én önnel megyek ebédelni! Szökjünk!

(Elszöknek.)

ADEMÁR.

(Négyökrös szekeren bokrétát szállít.)

Oh most újra kérdem öntől, Cyprienne: ad-é már – egy csókot? (Észreveszi, hogy Cyprienne nincs jelen.) Hol van az asszony?

SZOBALÁNY.

Úgy gondolom, elment ebédelni az urával.

ADEMÁR.

(Dühöngve.)

Hah! megölöm a nyomorult csábítót! (Esernyőt ragad és kirohan.)

 

III. felvonás

(Chambre separée.)

DE PRUNELLES.

Kellner! Osztrigát, halat, rákot, vegyes salátát, pezsgőt!

A KELLNER.

(Súgva.)

Franciát?

DE PRUNELLES.

(Súgva.)

Pethőt!

CYPRIENNE.

(Iszik a magyar pezsgőből és lecsípi magát.)

Csak most tudom, milyen szép a családi élet!

DE PRUNELLES.

(Lecsípi magát és kánkánt táncol.)

 

CYPRIENNE.

Te vagy a férjek mintaképe. Megtérítettél! (Családias kánkán.)

ADEMÁR.

(Csurom vizesen beront.)

Hap… schi! Dáthát kabtab…!

CYPRIENNE.

(Seprűnyéllel.)

Hogy mer idejönni!

ADEMÁR.

Ibádott dőm!

(Pofon üti.)

Ki innen! ön nagyon megokosodott! Nem kell!

ADEMÁR.

(A küszöbön.)

Hűtelen! Legalább ezt a számlát fizesse ki! (Kontót nyújt be az udvarlásban elvesztegetett időért.)

DE PRUNELLES.

(Az első felvonásban neki szánt szarvakat feltűzi Ademár homlokára.)

Kvittek vagyunk!

 

(1881)




Hátra Kezdőlap Előre