THOUVENEL.
(Nazalis bölcs, akiket Hej Rákóczy-Bercsényi* felülmúlhatatlan orr-nuanceokkal játszik.)Fiatal barátom, én gyanús szagot érzek önön. Ön Don Juán!
FERNAND.
(Náday „Alfonz ura” második kiadásban, díszkötésben.)Oh! uram, csak Don Juánnak volt esze. Mert mit ér a repedt szív? Éljen a repedt sarok!
THOUVENEL.
Én 28 éves koromban nősültem és ártatlan voltam. Most is az vagyok – gyermekeimben.
FERNAND.
Ezzel az orral! Oh! orrleányi szűz!
THOUVENEL.
Bocsánat, ezt az orrot csak egy fazékba ütöm, és ez a fazék saját házi tűzhelyemé. E fazékban az idealizmus Jungferbratene* puhul.
BARDANNES.
(A romantikus gouvernátok imádója. Nagy Imre félig Rómeóból, félig Ossipból szűri össze. A vegytani arány egészen szabályszerű. Róm. 10° Oss. 61/4°.)Ködvös Döniz! Töhát Ön még nöm szörötött soha?
DÖNIZ.
(Mária Magdolna, a legújabb Párisi divat szerint öltözve. Magas sarkú cipői a legmagasabb erényt hordozzák.)Nöm!
BARDANNES.
Köszönöm!
DÖNIZ.
Szívősön! (El)
BARDANNES.
(Thouvenelhez.)Barátom, utazom Odessába! Megyek pakolni!
THOUVENEL.
Megbolondult?
BARDANNES.
Szeretek!
THOUVENEL.
Kit?
BARDANNES.
Dönizt! Mit csináljak?
THOUVENEL.
Vegye feleségül!
BARDANNES.
Nem lehet addig, míg meg nem tudom: hány szeretője volt előttem! (Kétségbeesetten elrohan a statisztikai hivatalba.)
THAUZETTENÉ.
(Jubilált kokette. Tavaly ünnepelte szépségének félszázados évfordulóját.)Kedves Bardannes gróf, ön a fiam iskolatársa és az én szeretőm volt. Megkérem a húga kezét Fernand számára. Legyünk sógorok!
BARDANNES.
Előbb elveszem Dönizt! Oh! Csak azt tudnám hány szeretője volt előttem!
THAUZETTENÉ.
Egyről jótállok.
BARDANNES.
Hah! ki volt az?
THAUZETTENÉ.
A fiam.
BARDANNES.
Mennyire ment vele?
THAUZETTENÉ.
Arról csak ő adhat felvilágosítást. (Bardannes csenget. Fernandot az ügyelő beküldi.)
FERNAND.
Itt.
BARDANNES.
Elbuktattad Dönizt?
FERNAND.
Én? Dehogy! Együtt úsztunk a Szajnában Asniérenél és megbuktattam. Ennyi az egész.
BARDANNES.
Becsületedre?
FERNAND.
Becsületem szentségére!
BARDANNES.
Tehát elvehetem Dönizt?
FERNAND.
Becsületem szentségére!
BARDANNES.
Szervusz sógor! Mártha a tiéd!
FERNAND.
Becsületedre?
BARDANNES.
Becsületem szentségére! (Bardannes gróf elrohan megkérni Döniz kezét.)
FERNAND.
(Thauzettenéhez.) Mama, becsületem szentségére: hazudtam.
BARDANNES.
Döniz! Özönnel mögkéröm a közét! Nőm!
DÖNIZ.
Nöm, gróf úr!
BARDANNES.
Döniz, tö nem szörötsz?
DÖNIZ.
Szörötlök, dö nöm löhötök a tiéd! Én ezelőtt két évvel – Rómában voltam!
BARDANNES.
Római lélekkel tűröm! Mondj el mindent!
DÖNIZ.
Elmondom, ködvösöm, annál is inkább, mert papám az ajtónál hallgatózik. Tehát –: (Elbeszéli a római utazás részleteit.) És most már jöhet a papa!
BRISSOT PAPA.
(Üvöltve kiront a mellékszobából.)Te a római bábánál voltál! Meghalsz!
BARDANNES.
Lassabban! Előttem e kedves galambot ne spékelje föl!
BRISSOT PAPA.
Hol a csábító!
BARDANNES.
(Csenget. Inas jön.)A csábító lépjen be – akarom mondani: Ferdinand úr! (Fernand jön. A többiek visszavonulnak.)
BRISSOT PAPA.
(Fernandra rohan és legyűri a dívánra.)Megöllek, azután egy óra múlva elveszed Dönizt! (Kihúzza óráját.)
FERNAND.
(Kihúzza óráját.)
BARDANNES.
Pakolok! Utazom Odessába!
THOUVENEL.
Nem! Ön elveszi Dönizt! (Megragadja.)
BARDANNES.
Soha!
THOUVENEL.
De igen! (Kiveszi zsebéből Timóleon* röpiratát.)
BARDANNES.
Uram!
THOUVENEL.
Hallgasson ide! (Olvasni kezdi az ártatlanságát számtalanszor elvesztett Tisza-kormány rehabilitációs dicsénekét.)
BARDANNES.
(Egy fél óra múlva, hörögve.)Ön legyőzött! Elveszem Dönizt! (Csenget. Tableau! Compromissum. A házasság megköttetik és a függöny rehabilitácionális gyors polka hangjai mellett legördül.)
(1885)