– Írta Beczirk Árpád* –
Személyek:
(Egy leány, és még néhány bolond behoznak egy csirkét.)
EGY LEÁNY.
Gyerekek! Van nekem egy anyám, aki mindig magukkal enged engem kóricálni: Hát tegyenek egy pár jóízű unalmas megjegyzést.
EGY CSIRKE ÉS MÉG NÉHÁNY BOLOND
Azt az édes Zúzáját a jukkerlánynak! Azt a mindenit! Azt a jégen kopogó mezítlábas csillagát!
EGY LEÁNY.
Helyes! Menjünk! (Egy ügyes mozdulattal a csirke fejét a napernyőjére tűzi.)
A kávéházba! (Mind ellovagolnak utána.)
(Egy anya, és Egy éltes ifiúr be.)
EGY ANYA.
Mi van köztünk?
EGY ÉLTES IFIÚR.
Semmi!
EGY ANYA.
Én úgy félek!
EGY ÉLTES IFIÚR.
Mitől?
EGY ANYA.
Hogy a lányom megtudja, hogy köztünk semmi sincs…
EGY ÉLTES IFIÚR.
Biz' ez baj! De hát micsináljunk?
EGY ANYA.
(egyik szemével sötéten néz az Egy éltes ifiúrra, a másik szemét szemérmesen lesüti. Egy kis szünet után búsan)
Maga mafla! (Önmaguk ellen küzdve szétoszlanak.)
(Egy leány és Egy ifjú éltes úr.)
EGY LEÁNY
(mindig dühös.)
Mit? Én jukker?
EGY ÉLTES IFIÚR.
Az hát! Jukker!
EGY LEÁNY
Én jukker vagyok?
EGY ÉLTES IFIÚR.
Jukker!
EGY LEÁNY
Nos hát igen, jukker vagyok!
EGY ÉLTES IFIÚR.
No én nem kérek a mai módiból.
EGY LEÁNY
Hát eszerint kigyelmed nem vesz el engem feleségül.
EGY ÉLTES IFIÚR.
Mit csinálnék én magával?
EGY LEÁNY
(a másik szemével sötéten néz az Egy ifjú éltes úrra, és az egyik szemét szemérmesen lesüti. Egy kis szünet után búsan)
Aujnye. Maga mafla! (Önmaguk ellen küzdve szétoszlanak.)