BOLOND SÁRA.
(Éppen a harmadik urát temeti, akit imént vágtak le az akasztófáról. Énekel:)
| Házasodjunk hajahaj! |
| Házasélet kutyabaj! |
(Részletekbe akar bocsátkozni, de a rendőrség interveniál.)
ESZELŐS JÓSKA.
(Lopvást levág egy darab kötelet az akasztófáról és el akar illanni.)
BOLOND SÁRA.
(Utána iramodik és elfogja.)
Nem addig, komám! Amilyen igaz, hogy Bolond Sára a nevem, te leszel a negyedik uram, kössenek fel! (Gyöngéden földhöz teremti és megcsókolja.)
ESZELŐS JÓSKA.
Ne izéljen már! Azutáng oszténg hát mi jussa van kigyelmednek hozzám?
(A rendezői szobában egy kappan kukorékol.)
BOLOND SÁRA.
Hallod, rúzsám? (Énekel.)
| „A Poncius Pilátusát |
| Ne tagadd a szívem jussát, |
| Az a kappan azt kajátja, |
| Te vagy az én… |
(A rendőrség betiltja a dal folytatását.)
RENDEZŐ.
(A közönséghez.)
Húsz éven alól lévő fiatalemberek és serdülő hajadonok hagyják el a színházat 10 percre! (Senki se mozdul.)
RENDEZŐ.
Annál jobb! Legalább a fiatalság megtanul nálunk pirulni. A szemérem az ifjúság legfőbb dísze! (Kivonul a színfalak közé és másodikat kukorítja.)
ESZELŐS JÓSKA.
(Lélekszakadva berohan.)
Jaaaj nekem! Az apám azt állítja, hogy akit szeretek, az a testvérem nagyanyjának az édes húga, aki mostohatestvére az anyám leányának és másod unokája a szépapám nevelőjének! Jaaaj nekem! (Bagózni kezd a holdvilágnál.)
FÉLESZŰ MÁRTON.
(Holt részegen besétál.)
Itt vagy fiam?
ESZELŐS JÓSKA.
Kendnek nem vagyok itt!
FÉLESZŰ MÁRTON.
Rögtön belédvágom ezt a szerepet, te gaz kölyök!
ESZELŐS JÓSKA.
Vágja, ha tudja!
FÉLESZŰ MÁRTON.
Szerencséd, hogy részeg vagyok! (Ledől a súgólyuk elé és alszik.)
BOLOND SÁRA.
(Hátulról Jóska hajába ragad.)
Már most jösz velem a paphoz, lelköm-galambom!
| „Tíz pár csókot egy végből |
| A legédesebbjéből!” |
ESZELŐS JÓSKA.
Eresszék el aszondom, mert konstablért kiáltok:
BOLOND SÁRA.
Nem értesz a csókhoz, fajankó?
ESZELŐS JÓSKA.
Nem én!
BOLOND SÁRA.
Ide nézz hát, szamár! Tyuhaj!
(Előadja a csók gymnasztikáját. A függöny botránkozva legördül, miután más nem botránkozik meg.)
RENDEZŐ.
Felszólítom a közönség tisztességes részét: legyen szíves kimenni a színházból. (Dr. Püspökladányi távozik.) Most hát bátran végezhetünk!
(Kivonul a színfalak közé és harmadikat kukorítja.)
FÉLESZŰ MÁRTON.
(Eszelős Jóskához)
Én, mint becsületes apád, azt hazudtam neked, hogy szeretőd a te húgod. Ez nem az első hazugság életemben. Annyit hazudtam én már, amennyit léptem. Továbbá loptam, csaltam, rágalmaztam és sikkasztottam mint egy alispán! Továbbá elvertem a jussodat, kártyáztam, ittam, káromkodtam, zárakat törtem, verekedtem, paráználkodtam: voltam orgazda, pénztárnok, betyár, spicli és halottkém. Ültem Vácon, Illaván, Pesten, Kufsteinban, Fortunában! Ezek után pedig számot tartok arra, hogy tisztelj engem és Bukácsy* urat, aki a magyar népet olyan tiszteletreméltó alakokban mutatja be, amilyen én vagyok. Csókólj kezet, fattyú!
ESZELŐS JÓSKA.
Apámuram, pardon grácia! Kend nagy ember! (Leborul elébe és keserves kacagással sír.)
FÉLESZŰ MÁRTON.
Nesze, itt van Süket Trézsi; vedd el feleségül!
SÜKET TRÉZSI.
Nem hallok semmit! Súgó! erősebben!
(A súgó óriási erőfeszítéssel megérteti vele, hogy „igent” mondjon s erre megszakad. A kappan utolsót kukorikol és a darabot eltemeti.)
(1880)