megjelenendenek még ezen esztendőben, ha „aggasztó sajtóviszonyaink közt lehetséges lesz.”
Igaz t. közönség, hogy én minden beszédeimben egészen ugyanazt mondottam, s ki egyikét olvasta az valamennyit olvasta. Hanem ezen ismétlések netáni unalmasságának azon érdeme van, hogy politikai jellemem következetességének vas szilárdságát tanúsítják.
Vajha minden képviselő közölné választása előtt hitvallását és beszédeit, mert ekkor fogna kisülni, hány baloldali képviselő választatott meg azon ígéret fejében, hogy ő a Deák-párthoz fog csatlakozni.
Ebben előadatik, miként utaztam át a tengeren és vissza anélkül, hogy vízmentes honszerelmem legkevésbé megázott volna; miként álltam ellen a tengeri betegségeknek magyar érzéssel szívemben és ángol rostbeeffel gyomromban. E munkából fogja látni az olvasó, hogyha egy fejérmegyei politikus Amerikába megy is, mégis csak mint fejér megyei státusférfiú jő vissza. Le van ezen munkában írva továbbá az amerikai vármegyei rendszer is, mely szakasztott mása a magyarnak.
Amerikai élményeim drágábbak, mint beszédeim. Amazok ára 300 kr. ezeké csak 100 kr.
A tiszta jövedelem azon része, mely nekem nem kell, az azalatt meggyógyult garibaldisták sebeinek bekötözésére fog fordíttatni.
Hogy belőlem mily jeles író vált volna, ha véletlenül nagy politikusnak nem születem, mutassa amerikai naplómnak itt közlött részlete:
„Egyszer a Hudson folyósa utaztambani körülnézésemkori észleléseimrei megjegyzései ellen egy amerikai polgárnak, melyek szerint az amerikai mérföldek hosszabbaknak állítvák a magyarokéinál, amint annál is nyomatékosabban – véltem tagadhatni vasutaink nem lévén még annyi fonalakban háló gyanánt beszőve és édes hazánk legtöbb vidékjein: szekérkerekek talpaival vagdalva mély barázdákat a drága hon szent földjébe, mit köztudomás szerint annyiszor áztatánk vérünkkel azt hozám – fel miként csakis a jelenlegi kormány okozta mulasztásait az egykorinak annál is kevésbé lehetend odatulajdonítaniuk amennyiben Magyarország – sajátos viszonyai. És lakóinak önállósági függetlenségi selfgovermentalis különlegessége meg nem tűri a bármely címen alkalmaztatni kivánó idegen befolyás viszonyesméretlenségből és árulásrai kiváló hajlandóságból álló bősz a nemzet fennállását – veszélyeztető féltékenységet, féltékenységnek, és féltékenységből következtetethetendőnek véleményeztem egyedüliségemrei különös tekintettel.
Az amerikai polgár ezen ellenvetéseimre semmit sem felelhetvén.
Ekközben tovább haladt a Steamer nevezetű gőzhajó és egy szép vidék merült fel előttünk melynek zöld lombozatú fáira tekintéseim szép hazámat hozzák vissza emlékezetembe. Én a Steamer nevezetű gőznaszád közepét foglalom el hol jegyzeteimet írám. Amint éppen ezen eddig olvasott jegyzeteimet írám, szemeimet fölemelvén ezek több rendű amerikai nőkön akadtak meg, kik velünk együtt korbácsolák a Hudson nevezetű folyó vizének nedves hullámait. Szemeim fölemeléséből győződvén meg hogy itt is léteznek barna és szőke delnők, kiket úgy szerettem volna megcsolkolni beszédbe ereszkedém velek. A barna amelyikkel beszélygetéseimet megkezdettem, kék szemeivel pillanta reám és férjével útazott aki a kisded gyermekeket ápolgatá míg a nő és anya sugárzó szemeivel mélyebbre és mélyebbre hatola fogékony kebelembe. Mélyen sóhajték és e hosszú pillájú és dagadozó kebelű hölgyrei tekintéseim hazám bájos hölgyeit hozták vissza emlékezetembe. Azután a hajó közepére mentem vissza és folytatám följegyzéseimet és azután fölpillanték és egy szölke hölgyre tévedtek szemeim aki mellett egy kisdedgyermek ült én szeretem a kisdedgyermekeket és e hölgyről eszembe jutottak L. R. honnővérem és V. N. honhúgom és B. honnéném kik részint maguk voltak szépek részint leányaikban bírának szép gyermekeket. Azután visszamenék a hajó közepére és foltatám jegyzéseimet azután egy kisdedgyermek lépett mellém és én adék neki egy szál árpa cukrot anyjárai sóhajtozó pillantásaim közben megcsolkolva ölelem meg e kisdedgyermeket. A hajón minden órában harangoznak delet ami az amerikai szabad időfelosztás következése bár minálunk is ennyire volnánk már de mi nem csak időnknek nem de saját személyünknek sem vagyunk urai ezeket jegyzém naplómba midőn egy liget mellett köténk ki melyrei pillantásaim könyben úszvák nem vehetém ki tisztán a szabad Amerikának e pontját melyre bájos szomszédnőm rugalmas keblével rám támaszkodván figyelmeztete.
A „holy Bible”-t olvasva, szemlélnem lehetett Albany szép halomfajú hegyvölgyön terülő köröltünk – mint rendesen minden amerikai város, a Hudsontól lévén pedig ez, keresztül-kasul hasító utcák szépségével.
Indulásunk idejében valami duda hangokat hallottam édesdeden csengni füleim mindegyikébe, de oh csalódás, az zongora forma hang volt; kecsesen verte ki ezeket Miss Roza a kapitány csudaszépségű leánya omladozó szőke fürtjeivel, és világosszürkés – hamuszínbe játszó – kék szemeivel, mint valami szent Madonna pislogatva felénk.
Hét óra után, és pár másodpercre indulánk, mindkét parton szelíd és kedélyes dombalagok, bájos és kedves lakókkal (kár hogy nem sikerülvén látni barna és szölke fürtjeiket) – látom futni a vasútvonalat – látom a kiszálló és beszálló helyiségeket – s azt hol alattam az a mien álltam – megindult, – az erdők sudárai előbukkanván – a hajók nyársszerű vitorlái imott amott mutatkozván – a kandikáló kéjlakok – a wonder music pajkos leányai – oh emlékezet! oh evőde!
Ismerősökre is akadnom kellett, miként örültem amerikai barátom neje barátnőjének a bájos és kellemteljes barátnőjét lelhetni. Nagyokat szökelltünk örömünkben, ő angolul én deákul társalogván, de hol van az érzelem mely nem érti egymást, ha őszinte és hazafiúi, – mint gyermekek – rideg életet nem ismerve viszontszeretettel viszonozzák.
(1868)