Kozák csapat üget az Ukraina síkján.
Hosszan, szélesen, körül kietlen, halomtalan a tér. A kozák legényekről lefoszlott a ruha. Csak ami bőr és vas rajta, az van még csak épségben: a bagarja csizma s a sarkantyú, meg a vas szög a talpán, és a patkó a sarka alatt.
Kócos, apró, szívós, mokány lovaik patája szétvált mint a papucs. Az ochgorodi hegyekből jönnek s a Lem partján lesz az ő megállapodásuk. S mikor lehajlik a berber lovacskához az ő gazdája, ennek a nagy szakálla összefolyik amannak a sörényivel. Egy testet képeznek ők ilyenkor. Egy testet, egy lelket, mert a kozák lovának lelke van.
Kozák csapat üget az Ukraina síkján.
Körül kietlen, halomtalan a tér.
Messze, messze – a szemet és gondolatot kifárasztó távolban – mintegy a világ határán kívül üget a hat kozák. Néznek mind kelet felé. Az ég tiszta, a hajnali csillag ragyog, majd halványodik. Csak keleten az ég hajlása hideg, acélszürke marad.
– Oszip Mezopotámovics. – Mond egy mord vén mordvin vitéz. – Oszip Mezopotámovics, te vagy a mi attahmánunk, te vezetsz minket kelet felé – de mi azt nem látunk.
A kozákok attahmánja, sarkantyúba kapja lovát és némán mutat kelet felé.
A hét kozák szótlanul követte.
Egyszerre egy hosszú arany sávoly szalad végig a rónán.
Mint valami fényes meleg kígyó.
– Sergei Biblianovics! – Dörmögi Juk-Jukár, az egyik kozák legény. Amiket felgyújtottunk – falvak és városok tűznyelve csapkod felénk hátulról. Én hátra se merek nézni!
A kozákok attahmánja csak vágtatott előre s a messze keletbe bökte bele a dárdáját.
A nyolc kozákja némán követte.
Egyszerre megáll az attahmán, Jordán Izákovics, és bámul… néz… aztán elkezd reszketni az ő egész erős nagy testében.
– Psja krev! hátmegfordult a csillagok járása? Mondá.
A nap nyugaton kel föl. Napsut! Ordítá a kilenc kozák s keresztet hányt magára.
Emberséges attahmán, Praskov Arkangyelics, mondok én teneked valamit. Okos ember vagy, de az astronomiához nem értesz. Azt mondom én teneked, Mencsik Jabluchkof, fordítsd meg a te lovadat, mert amerre a nap süt, arra van kelet, nem pedig arra, amerre a te mokány berber, papucslábú paripádnak a farka lobog.