Anno 1864-ben, midőn generális fiskálisa voltam Veszprém vármegyének, egyik márciusi napon officialis missióban a Bakonybélnek nehány megturbált+ urbáriális+ ügyek complanálása+ végett voltam menendő. Elindulásomat megelőzőleg éppen a vármegyei archívumban a szükséges dátumokat kerestem s visszaemlékeztem apáink viselt dolgaira, midőn jelentették, hogy a vármegyei perceptor+ Gyurka kocsisa, ki hivatva lett volna éppen engem a fentemlített ügyben elszállítani, halva találtatott a vármegye tulajdonát képező szikes legelőn. Pipája – mint jelenték – erősen fogai közé volt szorítva, kalapja fején volt, mellényéről egy gomb sem hiányzott, külső erőszaknak semmi nyoma – tehát, s ezt mindjárt láttam – rablásról absolute nem lehetett szó.
A vizsgálattal engem bíztak meg, több competens közeggel együtt. Mindenekelőtt visszaemlékeztem a hasonló criminális esetekre, melyek boldogult atyám, öregatyám és szépatyám criminális praxisában s nemkülönben a magaméban előfordultak. Ezekből a következőket abstraháltam:
Vagy úgy ölték meg Gyurkát, vagy nem. Ha igen, hol a bizonyíték? – ha nem, mért, hogyan, miképp, mely módon és ki által öletett meg?
Mindenekelőtt természetesen elfogattam Major Pistát, a vármegyei fizikus+ gulyás bojtárját, mint aki Gyurkának legbizalmasabb barátja volt s ugyanakkor konstatáltam, hogy a talált hulla mellényzsebében absolute semmi sem találtatott. Ennek következtében hirtelen Vámos-Lökre utaztam, vasban magammal vivén Major Pistát.
– Van-e alibid Pista? – kérdém foglyomtól a Bakony közepén.
– Van uram, egy nagy darabbal az általvetőben, felelé az.
– Nem szalonnát értek, hanem hogy ki tudod-e mutatni, hogy akkor másutt jártál? Van-é erre tanúd?
– Az is van.
– János, szóltam, a velünk lévő öreg hajdúhoz – vegye le kend a Pista láncait… Pista szabad vagy!
A vad gulyást a szabadság ily hirtelen visszanyerése annyira meghatotta, hogy ott rögtön a kocsi mellett önként, minden kényszer nélkül vallani kezdett.
– Audiat,+ – szóltam a velem lévő fiatal vármegyei tiszteletbeli subnótáriushoz – vegye föl mindjárt itt a jegyzőkönyvet.
A vallomásból kisült, hogy Pista az egész gyilkosságról mit sem tud. Rögtön vágtattam vissza Veszprémbe s tudósítám a törvényszéket.
De hát ki a gyilkos?
Ezt sohasem sikerült megtudni, mert bár azóta százszor s ezerszer kelt föl a nap, ezt az esetet még ma is sűrű homály fedi.
(1883–1884)