Hölgyeim és uraim!
Önök már az újságokból fogják tudni, hogy én vagyok azon nagy tudós és szellemdús társalkodó, ki minden embernek a legnagyobb udvariassággal szemébe tudja mondani, hogy majom. Mondom: a legnagyobb udvariassággal, mert hisz különben éppen oly könnyen bebizonyíthatnám, hogy mindnyájan az ökörtől származunk, vagy hogy mindnyájunk ősapja a szamár! Óh, ez nekem könnyű dolog volna.
De nem! A geológia az önök hazai tudósa Schwarz Gyulius+ tantanán alapul, a zoológia főága a bóktan, a philológia sarkalatos része a virágnyelv, s az összehasonlító bonctannak nyalka mészároslegények vetették meg alapját.
Igenis, mi majmok vagyunk. És pedig a majom felsőbb fokán állunk, s így „majmabbak” vagyunk a majomnál is. A majom felsőbb foka pedig az ember lévén, annál emberibb lények vagyunk, minél „majmabbak” vagyunk. Darwin szerint alig szenved kétséget, hogy Ádám még tökéletes gorilla volt, Éva chimpanze vagy orang-utang lehetett, s a két különböző faj egyesülte annyira nemesítőleg hatott az utódokra, hogy már Káinban emberi természet nyomait vesszük észre, miután látjuk, hogy testvérét megöli, amit majom soha sem tesz. Hogy pedig Ádám majom volt, azt a népek ösztönszerű öntudata is bizonyítja, mely ősrégi dalaikban nyer naiv kifejezést, – vagy ki látna e mythicus ódonságú versben:
|
egyebet világos allusiónál Ádámra, ki az almát megeszi?
Ami Magyarországot illeti, itt theoriám sokkal otthonosabb még, mint volt Bécsben. Ez igen természetes, mert az emberiség bölcsője belső Ázsia. Ott született az első majomember, ki még a majomhoz állt közelebb, és nemzette az első embermajmot, ki már az embert közelítette meg inkább. Majom – majomember – embermajom – ember: ez azon lajtorja, mely a természet amaz óriási átmenetét eszközölte. Minél közelebb vagyok Ázsiához, annál közelebb vagyok tehát azon ponthoz, hol a majomember embermajommá lett, s annál majomabb embereket kell okvetlenül találnom. Már Bécsben meglehetősen majomi sarjadékok gyűltek össze felolvasásaimon, itt Pesten, 36 mérfölddel tovább Közép-Ázsia felé, nagy megelégedéssel látom, hogy eredetünk nyomai önökön, t. hallgatók, még világosabban észlelhetők, mint a bécsieken.
Íme, itt van például egy gorilla koponyája. Ott a harmadik körszéken ül egy hölgy, kinek ha chignonját* levesszük, (odamegy és leveszi) koponyája e gorilláéhoz teljesen hasonló lesz. Hogy mindenki meggyőződhessék róla, köröztetni fogjuk a praeparatumot. Szabad karommal megkínálni, nagysám? (Karját nyújtja neki s körülvezeti a teremben, hol kiki megtapogatja koponyáját.) Ugyanazon hasonlatosságot fogjuk észrevenni a fogakban, melyeknek rendszerei egészen azonosak. Nyissa csak ki száját nagysám! Lám itt hátul a baloldali utolsó alsó zápfog rágfölületének közepén a jellemző dudorodás itt is, ott is észlelhető… Csak jöjjenek ide uraim! (Egy izraelita commishoz.)+ Dugja be mutatóujját e parányi száj űrébe uram, és tapogassa meg az említett fogat… Így ni… És most nézze meg e gorillafogat. A lábikrák hiánya a majomnál ismeretes részlet. Kegyednél nagysám, azonnal meg fogunk győződhetni, hogy a hasonlatosság e részben is tökéletes: Engedelmet kérek… (A hölgy lábikráit akarja a t. c. közönségnek zoológiai szempontból demonstrálni, de a hölgy anthropologiai szempontból nem engedi.) Nagysád vonakodik? Úgy nem is nógatom, mert e vonakodás elég világosan mutatja, hogy nagysád a kérdéses pontban csakugyan a majom ivadéka, miután, ha lábikráinak minősége másféle volna, valószínűleg kevésbé vonakodnék. Az argumentum tehát mindenesetre áll:
E majom, melyet kezemben tartani csak nehezen tudok, (a majom alsó kezére üt) Ruhig, Bestie!… állítólag az önök hazájában termett, noha én úgy tartom, hogy az Átkordillerákon+ született. E példány különös példány. Míg mi emberek mindnyájan majomtól származunk, ezen példány embertől származik.
Nézzünk továbbá körül a természetben. A perui földingások kétségbevonhatatlan befolyása a Himalaya tövében virágzó lotosz hímporára, nemkülönben azon villanyosság is, melynek pólusai egyrészt Gall+ kraniologiai* axiomáin, másrészt Lavater+ phrenologicus* tépelődésein alapulván, a Ganges deltájának fövenyében neutralizálódnak, a kajmántojás fehérnye cafatain észlelt „Flimmerepithel”* mozgásával egyetemben, úgyszintén Ohm törvényének a világító gáz elégésekor származó spectrumra való analyticus alkalmazása – különösen ha icositetraedicus+ alakban s boraxporral behintve történik – e tantét helyessége mellett annál ékesszólóbban tanúskodik, minthogy már a gyermekkoponya fontanelláinak vérlüktetése is Fell gőzmozdonykeréksystemájának az orangutang agyacsára való alkalmazhatósága mellett szól.
De tán önök, t. majm… azaz hogy t. hölgyeim és uraim, nem is értik tökéletesen e komoly tudományos beszédet. Nem tesz semmit, azaz hogy annál jobb, mert én azt akarom, hogy önök elhigyjék, amit mondok, ha pedig azt egészen megértenék, nem hinnék el.
Mai eléadásomnak veleje tehát rövideden e három pont: 1) Majom nincsen, 2) ember nincsen, 3) az ember majom.
Második eléadásom, tárgya lesz: „a demokratia állása a cölöpparasztoknál (Pfahlbauern),* tekintettel a genfi tó cölöplakaiban talált sült gesztenyehéjakra.”
(1869)
