Ezer év előtt!

A magyarok Munkácsnál
 (Egykorú újságok nyomán.)

 

Budapesti Hírlap

Vak vezeti a világtalant! Árpád vezeti a magyarokat! Kacagnánk, ha olyan rémítően siralmas nem volna. Mikor Árpádot a félrevezetett tömeg megválasztotta vezérré, mi voltunk az elsők, akik fölemeltük tiltakozó szavunkat. Nem hajlott ránk senki. Most itt vagyunk a zsákutcában. Ide juttatott bennünket az Árpád vezérsége. A nagy hadvezéri tálentom! A kitűnő államférfiú!

A derék kolompos, hogy megállott a magaslaton, lemutatott a rónára:

„Ez volt az Attila országa, ez lesz Magyarország.”

Csakhogy, Árpád úr: a voltra nem ád a kazár, de még a leszre se.

Saját kiküldött tudósítónk a legborzasztóbb állapotokról ad jelentést. Nincs egy talpalatnyi rét barmainknak, egy tenyérnyi művelhető föld magunknak.

Köröskörül idegen vad népek.

Fogadást ajánlunk bárkinek a legjobb fehér mén-lót tesszük fel egy hitvány vemhes szamár-kanca ellenében, hogy:

1. Nem bírjuk elfoglalni ezt az országot.

2. Ha már elfoglaljuk, nem bírjuk megtartani.

3. Száz esztendő múlva nem lesz a magyarnak hírmondója sem ezen a környéken. (A mi lapunkat kivéve.)

Lapunk példányonkinti ára ilyen válságos időben is csak 4 krajcár.

 

Nemzeti Újság

(K. I.) A kortes politika ide juttatott bennünket.

A népnek tetszett Árpádot megválasztania:

Tetszett?

Rátukmálták, ráerőszakolták.

Galád ármánykodás, aljas cselszövés, vérlázító erőszakoskodás, szemérmetlen korteskedés, hatalommal való visszaélés, hivatalos presszió, fondorlatos cselszövény, vesztegetés, taktika, zsandárpolitika, tarnóciaskodás – mind, mind közreműködött, hogy a nép akarata ellenére Árpádot válasszák meg.

Mert Árpád úr vezér akart lenni.

Íme: a kalandor-politika. Ahelyett, hogy otthon megerősödtünk volna, vakmerő vállalatokba vitt bele bennünket. A magyar állameszmével va banque-ot játszott. Az életerős magyar törzset tönkre tette lelketlen nagyravágyással.

Ide lyukadtunk ki. Most, mikor ezernyi csatákban végkimerültünk, ezernyi sebből patakzik testünkből a vér, rámutat Árpád egy darab földre:

„Ez lesz Magyarország, csak el kell foglalni!”

Ilyen cinikus kijelentéssel szemben a hazafias érzés elzsibbadva hanyatlik alá.

A reménytelen kétségbeesés legfensőbb csúcsán zokogjuk világtalan látnokunkkal, Apponyi vezérrel: „Magyarország nem volt, de nem is lesz!”

 

 

Magyar Hírlap

Árpád is úgy tesz, mint ama bizonyos tót, mikor fölvezette a fiát egy nagy hegyre, aztán lemutatott: „Vigyis Jano, Magyarorszag”. Árpád is megmutatta: „Látjátok? Ez odalenn Magyarország, mely nem volt, de lesz”.

A lelkesült alpártvezérek örömükben a vállukra akarták emelni a főpártvezért, de mást gondoltak. Jobb lesz ennél egy kis áldomás. És folyik a bor, cseng a kupa. Felköszöntőkben sincs hiány. Egyszóval: előre isznak a medve bőrére. Telik a kasszából.

A bor folyik, de az alantas iródiákok fizetésemelését még nem folyósították.

Mi lesz belőlünk ilyen gazdálkodás mellett?

Vederemo.

 

Fővárosi Lapok

(Napról napra)

Kétségben voltunk afelől: ez-é hát csakugyan az a Magyarország? Csak egy ember adhat felvilágosítást: Zichy Enő. A tudománynak ez az oszlopa még ázsiai otthonunkból indult el, hogy fölkeresse a magyarok új hazáját. Föl is kereste, rá is akadt.

Tudósítónk a sátra előtt találta a nagy kutatót.

Arra a kérdésre: ez-é hát Magyarország? Zichy Enő révetegen maga elé nézett a kéklő messzeségbe és csak ennyit dúdolt halkan:

 

Hol a jó bor s szép lány terem,
Azt a földet jól ismerem,
Igaz a!

 

(ae.)

 

Pesti Napló

Hazajöttünk, itthon vagyunk. Hála a magyarok istenének!

Dicsőség Árpádnak, akiben megbíztunk, akinek vezetését föltétlenül követtük.

Itt vagyunk ez új haza határán és tudjuk, hogy itt élnünk, halnunk kell.

Tejjel-mézzel folyó Kánaán.

Rétjein térdig érő selymes fű, erdeiben vad, folyóiban hal tengernyi bőségben.

Az isten is a magyarnak teremtette.

De ne felejtkezzünk meg arról, aki államférfiúi éles tekintetével kiszemelte, akit mi eddig hűségesen követtünk, s ezután sem hagyunk el.

Éljen Árpád vezér!

Éljenek a hét vezérek!

 

Pester Lloyd

Munkács (Orig. Telegramm des „Pester Lloyd.”) Die Ungarn überschritten heute die Grenze. Wie wir aus bester Quelle vernehmen, soll hier einige Tage Rast gehalten werden. Der Geist der Truppen ist ein ausgezeichneter.

Wien (Orig. Telegramm des „Pester Lloyd.”) Hier wurde die Nachricht von der ungarischen Landnahme mit Befremden aufgenommen. Die N. Fr. Presse”* befasst sich mit dieser Frage an leitender Stelle und meint unter anderen: Die Ungarn, ein robes Volk aus Asien, wollen sich hier ungerufen niederlassen. An der Börse rief die Nachricht eine allgemeine Panik hervor.

 

(1896)




Hátra Kezdőlap Előre