A „Reform” tárcája
 A református Garibaldi

(A caprerai hős kiadatlan élményei)

 

Emlékezetem visszaér odáig, hol anyámnak még egy hónapig kelle várnia születésemre.

Nápolyi Ferdinándot már akkor sem állhattam ki s el voltam tökélve, hogy trónját Viktor Emánuelnek adom át. Pius pápa liberális hajlamait már 3 hóval előbb bizalmatlanul néztem s később az 1848-iki és 1869-iki események igazolták is nézeteimet.

Az időt születésemig folyvást hazám sorsa fölött való gondolkodással töltém, s csak midőn későbbi terveimet eddigi magányomban teljesen kidolgoztam, határozám el, hogy már most megszülettetem magam.

Midőn a bába megfürösztött, azt súgtam fülébe, hogy: „Óvakodjatok Mazzinitól.”

Ő eltátotta száját és nem értett, amiért is azt jövendölte, hogy pápa lesz belőlem. –

Igaza is volt. Pápává lettem!

A szabadság pápájává!

 

*

 

A himlőoltás műtételét nem engedtem magamon véghez vinni.

– Minden csepp vérem a hazáé, mondám, – azt himlő miatt ontanom nem szabad.

Aztán az oltást doctor Jenner találta föl, Jenner pedig magyarul annyi, mint januárius, Januárius pedig Nápoly főszentje, én pedig szent Januárius híres, évenkint megújuló csodájában már akkor sem hittem, s így nem akartam általa magamon csodát míveltetni.

 

*

 

Bölcsőm pirosra volt festve; bíborban feküdtem mint egy királyfi. Pedig a szabadság bölcsője volt ez.

Hasonlóképp pelenkáim is a szabadság pelenkái valának.

Fehérségök igaz, hogy néha némiképp compromittálva lőn ifjonti meggondolatlan cselekedeteim által.

– Se baj, mondám olyankor dadámnak, majd kimossuk azokat II. Ferdinánd katonáinak vérében.

S a Garigliano folyóra mutaték a fali mappán.

Senki sem értett akkor.

 

*

 

– Alamars! mondá dajkám egykor, midőn emlőjét elfogadni diplomatice ingadoztam. Mérgesen mondá és visszafektetett a bölcsőbe.

– Nem, „alamars”, igazítám őt helyre philosophicus mosollyal, mely ily zsenge korú fiúcskánál magamat is meglepett,– fordítsa meg dadám, az alamarsot, lesz tőle Marsala!

Ő nem értett.

De kérdezze meg szerkesztő úr Türr Pistát, hogy egy fél századdal később nem Marsala volt-e azon hely, hol ama halhatatlan „ezer”-rel Siciliában kikötöttem?

 

(Nem folytatjuk.)




Hátra Kezdőlap Előre