a) Mielőtt ember lett volna a földön.
Mindenekelőtt menjen az olvasó a könyvárushoz. Vegye meg Burmeister „Geschichte der Schöpfung”-ját, Roszmäszler „der Wald”-ját és Zimmermann „Die Urwelt”-jét; Humboldt „Anschauungen der Natur” című munkáját is megszerezheti.
E könyveket vigye haza.
Azután rakjon a kályhába nagy tüzet. Roppant nagyot és roppant meleget.
És égesse el mindezen könyveket.
Mert szüksége nem lesz többé reájuk, miután a „kék gyémántok” hat kötetében azokat szóról szóra leírtam.
…………
Tehát az ősrengeteg vadonatvad vadonjának mélyes mélyében vagyunk. 475,891 évvel és 6 hóval születésünk előtt.
Az olvasó és én, mi vagyunk az egyetlen emberek.
Több ember még nincs megteremtve.
Körülünk mastodonok és mammuthok legelésznek. Lábaink közt ügyes iguanodonok csusszannak át. Harminc láb hosszúságú pterodactylusok röpködnek legyek és pillangók helyett az equisetumok és pálmák húsz akónyi virágkelyhei körül; röpkednek, röpkednek, míg elé nem ugrik hirteleniben az óriási őskutya és be nem kapja ezen őslegyeket.
Mily világ?!!?
Ejnye, ejnye, ki hitte volna!
Itt minden kor, minden égalj, minden faj, minden nem még össze van keverve; együtt éli izmos, vaskos életét egy és ugyanazon egyénben.
Ez az őskori tiszta personális unió!!!
Nézd e pálmát! A zsurló gyökereivel nő ki az izzadó talajból, egy lábnyira a föld fölött már pálma, mely két rőffel fölebb fenyődobozokkal övezett almafává lesz, hogy ne almákat, hanem körtéket teremjen, s aztán hirtelen a páfránfa ölnyi vastagságú sudár pikkelyes hagymájába menjen át, melyből egyetlen üres szár lövell ég felé, a 250 láb magas Calamit, tetején szőlő-gerezdes magbuzogánnyal.
De ím, mi kúsz föl e csodás árbocfán?
Szőlővenyigének tartanád, pedig kígyó. Kolibritollak ragyognak testén pikkelyek helyett, pikkelyeit pedig egy egész csuka-család képében hordja magán az austráliai fiahordó zacskójában, melyet hasán visel, vízzel megtöltve, – valóságos eleven aquarium! S a kígyó folyvást csúszik fölfele, majomkezekkel kapaszkodva, lólábakon ágaskodva, fölfelé,… fölfelé, mindig fölfelé!
Egy kígyókolibricsukafiahordómajomló, mely fölmászik egy 300 láb magas zsurlópálmafenyő almakörtefasáfrán hagymacalamitszőlővenyige legtetejébe.
S mit gondoltok, hogy ott azon a ponton hol a természet e hagymázos álmait álmodá, mi van most?
Mi ám?
Ott ma a Terézváros áll!
(De még ezt úgy sem folytatjuk.)
(1870)