Az irodalom műhelyéből

 

A francia írókat már leleplezték, hogy mit csinálnak munka közben s mi módon készülnek a halhatatlanság tőzsdéjén jegyzett cikkek. Büszkén és önérzettel vallhatom meg, hogy országunknak a halhatatlanság műhelyében dolgozó munkásai excentrikusság tekintetében nem maradnak a francia írók mögött.

Legelébb is

 

Rákosi Viktor

dolgozó szobáját nyitom meg. Nézzenek be kérem a szobába. Hátát a falhoz támasztva, kezével manzsettája gombját fényesítve áll Rákosi Viktor. Most a jobb füle cimpáját vakargatja, majd cipője orrára tapasztja szemeit. Végre megfogamzott agyában az első gondolat. Rohan a mosdótálhoz s vizet szí fel az orrába. Az íróasztalhoz ül. A tintát kávénak képzeli, megissza. Az itatós papírról azt tartja, hogy ostya és lenyeli. Megfogamzott a második mondatnak első gondolata. Hirtelen gummi cipőt ránt lábaira, akadálynak állítja a Rákosi Jenő arcképét és ötvenszer átugorja. Immár a tárca kidolgozva, csak egyszerűen le kell írnia.

 

Sebők Zsigmond

Nyugodtan ül íróasztala mellett. Jobb kezében toll, bal kezében olló. Egyetlen szenvedélye, hogy írás közben a haját nyírja. Ha merészebb koncepció foglalkoztatja, leborotválja a szemöldökét. Gyorsan dolgozik s kizárólag vanília-fagylaltra gondol.

 

Herczeg Ferencz*

Huszárhadnagy uniformisban írja tárcáit. Kardot ránt és dühösen összevagdalja a papirost. Szenvedélyesen rágja a bajuszát. Félóra múlva elkomolyodik s képzelete egy hűtlen asszonyt varázsol eléje. Feje lehanyatlik, elalszik. Álmában írja a legszebb tárcákat.

 

Szomaházy István

Skatulyástul szívja a cigarettákat. Jobb szemét cinóberrel vörösre festi. Barátok pincéjében, hordó tetején ülve képzeli magát. Ha nincs kártya a kezében nem tud írni: Íróasztala fölé hajolva a házmesterrel masszíroztatja a hátát s panaszkodik, hogy az ártézi-vízkúra nem használ a gyomorbetegség ellen. Nem gondol semmire és akkor írja a legszebb tárcáit.

 

Bársony István

Mielőtt íróasztalához ülne, hat akó herbateát iszik. Aztán langyos vízbe áztatja lábait, válláról leveszi gyorstüzelésű fegyverét s lövöldözi a legyeket. Ha tájakat ír le, a szoba padlójára hever: ha pedig vadászatot akar rajzolni, a vadász-kürtbe megy vacsorálni. Különben állandóan füstölt sonkára gondol.

 

Bródy Sándor

Mielőtt tollat fogna, korrupcióval vádolja a Fiume fizető pincérjét. Később zuhany alá áll s torkaszakadtából kiáltja: „Jaj! Meg akarnak ölni!” És e percben megfogamzott agyában egy új regény meséje. Íróasztalához rohan, jobb szemét véresre vakarja, szájához emeli ballábát s mialatt kéjjel szopogatja ballába kisujjának körmét, jobb kezével írja a regényt. Állandóan előlegre gondol.

 

(1892)




Hátra Kezdőlap Előre