1842. március 11-én született Mezőszentgyörgyön. Apja, Eötvös Lajos kisbirtokos, köznemes, egyik őse 1408-ban Budán már mint városbíró ismeretes volt. Anyja bocsári Újhelyi Lídia. Testvérei: Dénes, László és Lajos.
Az 1852–53-as iskolai évben a pápai református kollégiumba iratkozik be. 1859–60. évet a soproni ágostai evangélikus líceumban tölti. 1857–58-tól kezdve szerepel iskolai önképzőköri társulatban, ekkor kezdi írói kísérletezéseit.
1854 nyarán Dús János nevű barátjával gyalogosan kirándul a Balaton körül. Ennek a körútnak az emlékei későbbi utazása során is fölbukkannak.
1861-ben jelenik meg első műve: A feltámadott költő (vers).
1860-tól 1862-ig a frissen alapított pápai jogakadémia hallgatója.
1863-ban patvarista lesz Veszprémben.
Részt vesz az Almássy-féle összeesküvésben. Szabó Gábor, atyja barátja, komáromi ügyvéd segítségével kiszabadul.
1864-ben a kecskeméti jogakadémia hallgatója.
1865-ben Pesten államvizsgázik, majd a pápai jogakadémián tanít.
1866 őszén megyei aljegyző lesz. Ebben az évben lapot szerkeszt: a Veszprém-et.
1867. április 3-án tiszti alügyész. Feleségül veszi Fromm Etelkát, akivel 37 évig, az asszony 1905-ben bekövetkezett haláláig él együtt jó házasságban. Fiuk, Bálint, ügyvéd lett.
1872-ben a veszprémi választókerület képviselőjévé választja. A Deák-párthoz csatlakozik. 1872–1875 között a Pesti Napló vezércikkírója. Deák halála mintha kettétörné ívelő karrierjét. A Deák-párt és a „balközép” fúziójában nem vesz részt. Birtokára vonul vissza 1875-ben.
1876-ban a Tisza-kormány megbízza kataszteri munkálatok irányításával, de hamarosan ismét visszavonul, s 1877 végig birtokán marad.
1878-ban Pesten ügyvédi irodát nyit. Veszprém ismét képviselőjévé választja az 1878-as országgyűlésre. Belép Tisza Függetlenségi Pártjába. A párt lapjába, az Egyetértés-be ír, majd irányítja a lapot.
1881-ben Nagykőrös és Dunavecse képviselője, de 20 kerület akarja jelöltjének.
1883-ban vállalja a tiszaeszlári perben a védőügyvéd szerepét. Világhírű lesz, ügyvédi irodája soha nem látott látogatottságnak örvend, de a politikai pályával átmenetileg ismét szakít, nem választják meg az 1884-es országgyűlésre „fősaktervédő” szerepe miatt. Főleg ügyvédi és írói tevékenységének él.
1887-ben Nagykőrös ismét képviselőnek választja, visszatér a politikai porondra, és a Tisza-kormányt támadja.
1892-ben, Irányi Dániel halála után a Függetlenségi Párt elnökévé választja.
1893 májusában 20 társával egyetemben kilép a saját pártjából, és új pártot alapít. Kossuthot meglátogatja Turinban. Később ismét visszatér pártjával az anyapártba.
1899-ben végleg szakít a Függetlenségi Párttal. Az Egyetértés-ben kiteljesedik publicisztikai tevékenysége. 1903-ig a lap szerkesztője.
1900-ban kezdődik 24 kötetes gyűjteményes kiadása műveinek.
1906-ban Budapesten, az Erzsébetvárosban lett képviselő.
1910-ben belépett a Nemzeti Munkapártba. A választásokon megbukott.
1916. április 13-án éjjel 11,30-kor meghalt.