Nagy Ignác műveit mindig a legutolsó teljes kiadás szövege alapján közlöm, amennyiben azok önálló kötetben megjelentek. A Budapesti Hírharang írásait a Budapesti Híradó öt évfolyamában (1844–1848) megjelent, körülbelül 100 ív terjedelmű híranyagból válogattam. A Magyar titkok utoljára 1908-ban jelent meg, Nagy Ignác többi műve önálló kötetben még az író életében. Néhány életképe különböző válogatott kötetekben, antológiákban századunkban is napvilágot látott. [Legutóbb: Magyar elbeszélők 19. század. I–II. Bp. 1976. Magyar Remekírók. A koldusbíró és A falu ördöge. Terjedelmes válogatás olvasható Nagy Ignác életképeiből az Életképek a reformkor világából (Bp. 1958. szerk. Lukácsy Sándor) című kötetben. Az itt található írások: A szolgáló, Esti séta, A varrólyány, A háziúr, Az uracs, A nyárspolgár, A koldusbíró, Polgári estély, Az uzsorás, Szegény, ne igyál, Népiskolai vizsgálat.]
Nagy Ignác helyesírása változatos és változékony; tükre az 1840-es évek mindennapi nyelvhasználatának, helyesírásának. Nem egységesítettem mai megszokottságaink alapján, csak az írásképet változtattam meg a mai helyesírási szabályoknak megfelelően (pl. giraffe = zsiráf, czukor = cukor stb.), de az eredeti hangalakot mindig megtartottam. (Példányul, orángutang, váras, könyű, azonkül stb.) A sajtóhibákat kijavítottam. Néhány esetben a folyóiratközlés szövegét választottam, mert az látszott hitelesebbnek. [Pl. a Dunaparti élet című írásban a szegény emberek a Hajdan és most kötet szövege szerint a hídhajóban alszanak éjjelente, az Életképekben (1844. I. 281.) a híd hajóiban. Értelemszerűen itt a folyóirat szövegét fogadtam el érvényesnek.]
Az esetlegességeket sem egységesítettem. Nagy Ignác a találtatott igealak helyett gyakran találkozott alakot használ, a várasokban alak mellett városokban is olvasható; néha azonkívül, néha azonkül, néha remélhetem, néha reménylhetem stb. Mindez jellegzetes nyelvi tarkaság, egyéni, korfestő szín. Kár lett volna eltüntetni ezt az olykor karcos, de korabeli nyelvi zamatot Nagy Ignác írásaiból. Modorosságait sem javítottam ki. Nagyon gyakran például a -ból rag helyett -tól ragot használ (nem ő az egyetlen a korban!), s így ilyen mondat is előfordul: a kávétól nem adózunk, vagyis a kávétermelés után, a kávé jövedelméből nem adózunk.
Néhány helyen rövidítettem a szöveget, ezt […] jelzi. Szöveg közti rövidítésre csak két alkalommal kényszerültem, amikor egy-egy mondat jelentése a mai fül számára érthetetlenül vagy sértően csengett, s egyszerűbb volt mellőzni, mint hosszas jegyzetben értelmezni az odavetett megjegyzést. Három nagyobb terjedelmű írásban (Dunaparti élet, Éjféli tapasztalások, Budapesti séták) Nagy Ignác eleve különálló részletekből állította össze a karcolatfüzért, itt – minőségi okokból – nem mindegyik karcolatot közlöm, de jelzem a kihagyott részletek helyét; tehát a […] itt nem szövegrövidítést, hanem válogatást jelent s jelöl. A Magyar titkok esetében a regény cselekményébe ékelt önálló életképekből válogattam, ezeket Nagy Ignác is jobbára különálló írásoknak tekintette, nagy részüket még a Magyar titkok füzeteinek megjelente előtt folyóiratban is közreadta. Ezek sem kiszakított regényrészletek tehát, hanem a regénybe ékelt életképekből válogatás. Általában a regénybeli fejezetcímet tűntettem fel a különálló írások címeként. (Eltérések: Életpályák = részlet A berettyói komp című fejezetből; Nagyravágyás = részlet a Két halott című fejezetből; Szerkesztőségben = részlet az Irodalmi vértanú című fejezetből; Halottvizsgálás = részlet a Föltámadás; című fejezetből.)