[Balassagyarmat, 1873. május 14?]
Kedves imádott Mimikém!
Más papirosom nem lévén, ezen vagyok kénytelen megírni, hogy elmenetelem utolsó percéig is magára gondolok: imádom, bálványozom. Isten áldja meg, édes kedves Pöhölykém. Gondoljon arra, hogy én is szeretem, és igyekezzen rá érdemes maradni, hogy büszke lehessek magára, s visszavonhassam azt a kemény szót, hogy nem becsülöm.
Balassa szálló, 12 óra, éjfélkor