Csáky Pál*
  Ismeretlennek (12.)*

[Az 1600-as évek első felében]

Teljes éltem fottáig való alázatos engedelmes szolgálatomat ajánlom, Szerelmes én Édes holtomig való Édes Szerelmem, világi kincsem, lölköm, Édessem, minden Szívem.

Szerelmes világi kincsem, Szerelmem, lölköm, Szívem, Édessem, édes írásodat alázatosan vettem. Adja az Úr Isten szerelmes Szívem Édessem, [hogy] holtomig megérdemelhessem. De Szívem, én Édes Szerelmem, bizony nagy kín csak reménységben [lenni], hanem az Úr Isten adná már azt a szerencsés óráját, Szerelmem, Szívem, éjjel nappal veled élhetnék, halhatnék, szerelmes Szívem, bizony, Szívem, szerelmedben s szerelmedért csak nem tudok hova lennem. Szerelmes Szívem, alázatossan kérlek, megbocsáss, hogy röviden írok, mert szívem szerelmem, az német borbély hólyagot akar rajtam vonni, mert Édes szívem szerelmem, bizony rosszul voltam az fejemre. Bizony szerelmes szívem, semmi egyébért, mert szívem szerelmem, nem lehet oly, az mit előtted tagadjak. De az édes szerelmes szerelmedben nem újulhatom, hogy idejét nem érhetem, mind az által szívem, édes szerelmem megadhatja az Úr Isten azt is, talán meggyógyít ő szent Felsége, én szerelmes szívem, most semmit nem küldhetek, mert rosszul vagyok, mind az által el nem felejtem ugyan, mind hogy ajánlja magát kegyelmedben, holtig való szeretetedben, Édes kebeledben –

Árva, holtig való Rabszolgád

Gróf Csáky Pál




Hátra Kezdőlap Előre