[1588]
Hozzád való jóakaratomnak és szeretetemnek örökké való ajánlását írom mint szerelmes atyámfiának és mátkámnak. Istentől kívánom velem egyetemben ez világban való boldog, csendes, jószerencsés, egíssíges íletedet minden jókkal megadatni.
Nem tagadhatom, szerelmes atyámfia, mi tagadás benne, én bizony csak alig várnám, hogy az vadságnak immár vége szakadna, és úgy beszílhetnínk egymással az mint kívánnám. Kilátom én, hogy mindaddig sem leszen úgy, míg egy idő elő nem jű. Mert nem tudom, mind ketten micsoda szemírmes planéta és csillag alatt lettünk volt, hogy össze nem szokhatunk, és annyi bátorság egyikünkben sem találtatik, hogy minden szemírem nekül egymással [nem] beszílhetnínk mégis. De bizony elhittem, hogy semmi nem egyíb az oka az jó napnak világánál, kiről leszen oly üdő, hogy bűvebben beszílhetünk egymással, ha Isten azt adja ülnünk, kit engedjen meg ű szent felsége az ű jóvoltából szentfiáért.
Továbbá kírlek mint énnekem kedvem szerint való szerelmes atyámfiát, ides mátkámat, írj énnekem választ, ha többre nem is immár, akár csak ez egy levelemre. Hiszem, nem fáradsz avval meg. Nem is tudja felőlünk senki, úgy küldhedd ez én inasomtul, kit most Ecsedbe küldtem. Ezelőtt is egynihányszer úgy kírtelek levelem által, hogy írj nekem. Hogyha te engemet valamire úgy kűttél volna, bizony nem tudom, mi tartóztatott volna meg az egy üdvössígen és tisztessígen kiül, hogy kivánságod szerint való válaszod nem lett volna tőlem. De nem tudom mi az oka, hogy ily kemíny szívet mutathatsz hozzám, mert ha az szemírmetessíget veted előmben, az igen keves mentsíg, mert mi köztünk immár meg kell annak alunni, és lassan lassan bátrabban szólhatunk egymásnak. Hogy nem mint ezelőtt, mert rígen ismerjük szemílyünk szerint egymást, és jórészint erkölcsünkben is, noha még ideje nem volt, és módja nem mutatta, egymásnak nem szóltunk, holott még helye volt az szemírmetessígnek. Kírlek azírt én ides atyámfia, szerelmes mátkám, írj nekem, bizony senkinek nem mutatom, senki is nem látja egyéb nálamnál. Hiszem pedig bátyádnak írhatsz felül, ha egyíbnek szígyenlesz írni, avagy atyádfiának, mert ugyanis az vagyok.
Isten tartson meg jó egíssígben.
Zetényben költ ma hetfűn 1588.
Az te mindennél jobb akaró atyádfia, szerelmes mátkád
Telegdy Pál