Pest, april 2. 858.
Szeretlek, bízom benned, életemet becsületedért! Boldoggá tehetsz, soha sem voltam az, egyetlen óráig sem; íróvá rég elhagyott a lelkesülés; tevékeny emberré, csüggedő, meghasonlott vagyok. Jövőm lábaidnál! Oh, taposd el, ha nincs elég mély kedélyed és erős lelked! Oly férfiúval fognád összekötni sorsodat, ki nem fény és kényelem közé, csak egyszerű tűzhelyhez vezethet, ki cím helyett csak mocsoktalan nevet nyújthat, ki, ha mindent is megtesz érted, oly keveset tud tenni ahhoz képest, amit érdemlenél. A szerelem sokat feledtet, mindent kiegyenlít, de a szív nem mindig ismeri és gyakran megcsalja magát. Istenem egy könny szép szemeidből, mely valaha föláldozott jövődet siratná, a boldogtalannál többé, nyomorulttá tenne. Szállj magadba, vizsgáld meg szívedet, imádkozzál!
barátod, híved
Gyulai Pál