Csucsa, 1914. június 26.
Mélyen tisztelt Uram és Bátyám,
röviden és kertelés nélkül nagyon fontos ügyben kell írnom, és sürgősen, mert ennek Ön elé tárását halasztani részben ártó, részben kissé inkorrekt volna. Bemutatkozásomat ezúttal hadd pótolja egyszerűen most a névaláírásom, s mondjam meg rögtön, hogy ez az ügy kislyányának, Bertukának a sorsát illeti és az – enyémet. Bertukával sorsszerű, azt hiszem, predesztinált volt találkozásunk, megismerkedésünk. Kellett, hogy viharos, harcos életemből ő mellé hajtódjak, ő mellé, akinél rászorulóbb, érdemesebb a szeretetre, óvásra, féltésre senki sincs. Törékeny, szenzibilis, nyugtalan, impulzív, artisztikus, finom teremtés, kit mind e hajlandóságai ellen szegzett kényszer megbénítana, megölne. Mostani becézett, puha, de üres életét veszedelem nélkül nem élheti tovább s egy ráerőszakolt, konvencionális házasság nem megoldása volna az ő életsorsának, de tragédiás befejezése. Én imádom Bertukát, de csupán a szerelmem nem adna bátorságot, hogy ilyen drága élet kimentésére, hozzáméltó eligazítására vállalkozzam. A szeretetnek minden föláldozódni képes nemével szeretem én őt, és mert ő úgy érzi, hogy engem szintén szeret, s nagy értelmessége s erős ösztönei egyformán biztossá teszik, hogy őrző, vigyázó, nobilis társa leszek, feleségül – igen sietek leírni – feleségül akarom venni. Harminchat éves elmúltam, de erős, az ős, faluról hozott fizikumom s vivácitásom addig fog tartani, amíg élni nekem rendeltetett. Ha a legkonzervatívabb csoportja Magyarországnak ma is és csak azért sem akar annyira elismerni, aki vagyok, majdnem az egész magyar művelt közönség ösztönös megérzése, hivatottak kritikája, eredmények és jelek szerint, talán legvalakibbje az új magyar irodalomnak én vagyok. A feleségemet el tudom tartani, nem nábobi udvarban, fényben, de szabad, gondtalan életben. Megjelent s megjelenendő könyveim kiadásáért szerződés szerint olyan előkelő cégektől van élethossziglan tisztességes évi apanázsom, mint az Athenaeum és Deutsch Ig. és Fia. A szerződés szerint, halálom esetén törvényes jogutódomról is gondoskodás történik. Ezt a jövedelmet, melyért dolgozni nem tartozom, kevés munkával s helyhez nem kötöttséggel, állandóan meg tudtam s meg tudom növelni legminimálisabban egy államtitkári jövedelem nagyságáig. Családom Diósadi és hadadi Ady-család, kissé lecsúszott, elszegényedett, de szüleimnek értékes kis birtokuk van, ketten vagyunk testvérek, az öcsém egyik legbecsültebb budapesti főgimnáziumi tanár.
Mélyen tisztelt Uram és Bátyám, nem szabad kivételes, nagyszerű kislyánya szabaduló útjába állnia. Az én vonzalmam Bertukához annyira nemes és mély, hogy csak őérette minden akadály félretolására elszánt leszek. S ha úgy történnék, hogy beváltani nem tudnám boldogságvágyait és jogait, még halálos fájdalmamat is elrejtve, szeretettel, további őrizéssel engedném őt oda, ahhoz, ahol s akitől több boldogságot remélhet. Az, hogy valaki Ady Endréné volt, éppenséggel nem fosztja meg attól, ha lehet, ha kell, hogy tovább, magasabbra menjen. De hiszen most csak arról van szó, hogy kérjük sorsunknak olyan elintézésébe való belenyugvását, melyet szívünk szerint s joggal mi, Bertuka és én elhatároztuk.
Igaz, mély tisztelettel híve és öccse
Ady Endre