Balassi Bálint*
  Batthyány Boldizsárhoz (45.)**

[Nagyszombat, 1585. február 11. az ó szerint]

Spectabilis et Magnifice Domine mihi Veterane, observandissime confidetintissimeque servitorum meorum perpetuorum commendationem:**

Ha tudnám, hogy Nagyságod ex multitudinis opinione* vélné az Igazságot lenni, s ha Nagyságod inaudita parte altera* mingyárást akárkit is csak a puszta accusatio* szerint ítélné méltónak az büntetésre, én Nagyságodnak ez levelet nem írnám, mert tudom, hogy mostan csak én vagyok az község csudája házasságom miatt Magyarországba. De miérthogy tudom az Nagyságod bölcs és értelmes erkölcsét, s tudom azt is, hogy mennél csudásb és nehezb a dolog, de annál inkább akarja annak okát Nagyságod megérteni és mindenképpen végére menni, én is ahhoz képest bízvást az Igazságban, s az Nagyságod értelmes voltában, úgy írom az dolgot meg Nagyságodnak.

Engem minden tudatlan ember azért gyaláz és kárhoztat, hogy atyámfiát vettem, s házasságomat bűnnek alítják. Maga Moses, ki 18. Capite levitici lege lata gradus prohibitos* recenseálja, erről semmi emlékezetet nem teszen ott, noha ott oly házasságot is tilt meg, kiben őelőtte az szentek leledzettek, sőt az mint Numerorum ultima capite* megtetszik, nemcsak sehol meg nem tiltotta Moses ezt az házasságot, de szerzette is.

Más az penig, hogy az Szentírás magyarázó Doktorok is, kitől az repurgata Ecclesiák* függenek, sehol ez házasságot nem tiltják: Melanchton* in Corpore Doctrinae,* in tractatu de coniugio ezt írja együtt: Caeterum* lex divina non prohibet connubia in secundo gradu in linea aequali, hoc est duorum fratrum, duorom sororum natis.*

Nicolaus Haemingius, ki az Scotiai királnak, vagy az dániainak főprédikátora, ezt approbálja* in eo libro quem de coniugio edidit.*

Béza azonképpen az házasságról írt könyvében, Bullingerus és Victorinus Strigelius egyéb írásai között mindenütt admittálják.* Nagyságod olvastassa meg bátor az authorokat.

Ha azért én az Isten törvénye ellen semmit nem vétettem, sem az én Conscienciámot* evvel meg nem sértettem, sőt ebben mind nagyobb s mind kisebb rendbeli embereket magamnál követtem, kinek mi ellene vagyon az én házasságomba? Az Jákob házassága, az Othonielé, az Máriáé Józseffel, s azoké esmét kit Numerorum ultimo capite megtalálni, szinte ilyen házasság volt, mint az enyém.

De talám nem szabad énnékem (mondhatná valaki) az, mi az Szenteknek régen szabad volt? Maximilián császár ugyanezen gráduson* házasodott meg, maga fejedelem lévén, gonosz példát nem kellett volna adni az községnek, ha gonosz ám az, mikor ember Isten törvénye szerint így házasodik. Pryny Gábriel, noha nem in secundo, de azért ugyan tertio gradu* kit az Magyarország törvénye megtilt, házasodott meg. Mágochy Gáspár az első feleségének közel való rokonát vette, kit nemcsak az magyar törvén, de az levitikumba is megtilt Moses. Ezek penig nálamnál feljebb való rendek. Kubinyi Kristóf azonképpen, két Majtiny és Büdy Menyhért, s esmét a vöröskői tiszttartó, kit ez ország törvénye meg nem engedett, hanem kit az Isten törvénye is megtilt, s mégsem csudálja, sem bántja őket senki. Kit azért számlálok elő, hogy Nagyságod értse, hogy semmi új dolgot és szokatlant én nem míeltem, hanem olyat, kit én időmbe is sokan míeltek, sőt annál nagyobbat is míeltek.

Mert az mi az törvén dolgát illeti, nem azért hozom elő az Justinianus* írt törvényét, hogy az Tripartitum* ellen valamit magamnak használhatnék avval, mert tudom, hogy annak semmi ereje nincsen Magyarországban, de mindazonáltal lege quinta de Nuptiis* ő megengedi duorum fratrum aut duorum sororum natis coniugium.* Igaz, hogy vétettem az Magyarország törvénye ellen, de az mit ez vétkemmel érdemlettem, arról én senkitől gráciát nem kérek, ha vétekben konvinkáltatom.* Az mely atyafiak így házasodnak, megvagyon Tripartiti prima partis, titulo 106, 107, 108 annak az büntetése írva. Valami az res mobilis,* azt sem az férje, sem az felesége el nem vesztheti. Az immobile bonumot sem vesztik el ő magok, hanem az gyermekik. De az is immobile bonum,* kitől az mi gyermekink elesnének, nem szállana Ő Felségére, hanem az enyim öcsémre, az feleségemé penig Dobó Ferencre, ezeknek holtok után azokra, az kikre az successio* pertineál.* Immár gondolja meg Nagyságod, mit vesztünk el ez miatt mindketten feleségemmel öszve. Mert az én feleségemnek öröke semmi nincs. Patak 30 000 R-ba vagyon nála inscriptioban,* azféle inscriptionalis jószág pedig iuxta continentiam tituli 142. Tripartiti primae partis* csak ingómarha. Újvár énnálam is inscriptioba vagyon, s az is ingómarha.

Az mi az aviticum* et immobile én jószágomot illeti penig, az öcsémre szállana holtom után s nem az én gyermekimre, sem ő felségére, sem másra, jól tudom. De ha öcsém az én házasságomnak nem reclamált, sőt consentiált,* és az én házasságom után osztoztunk is meg, sőt levelet is adtunk egymásnak, hogy kiki, ha akarja, az maga jószágát akárkinek elvallhassa; ha mondok, ezek mind meglévén köztünk, mi az jó atyafiságban megmaradunk és egymás jószágára nem szomjúhozunk, kinek mi ellene benne, ha ő nem reclamált, hanem consentiált az én házasságomnak? Mert az, mit Dobó Ferenc beszél, hogy 14. titulo Tripartiti primae partis, meg vagyon írva, hogy incestuosi in notam infidelitatis incurrálnak,* ha keresztény ember, incestusnak Isten törvényéből nem mondhatja. Ha penig az kereszténységnél feljebb böcsüli az én feleségem pataki jószágát, azt ő lássa, de először reánk kell hiszem ezt bizonyítani és proscribálni* kell bennünket, mert ante latam sententiam* nemo puniri debet.* Az incestus sine copula* szokott lenni, de mi köztünk az copula intercedált,* az én atyámfiainak pedig consensusa accedált.* Más az, hogy ha az atyafiak között való házasság, ki per copulam, a spirituali persona publice, in Ecclesia nemine reclamante palam, juxta ultimum articulum decreti Colomanni Regis (cui suffragatur Archiepiscopi Laurentii decretum synodale) lőtt,* incestus volna, hát az Decretum nem szabott, sem szerzett volna különb poenát* és büntetést ezféle házasságoknak, hanem ugyanazont, az mit az incestuosusoknak szerzett, tudni illik az nótát. De miérthogy külömb az büntetés, külömb az bűn is. De (az mint felől is megmondám) incestuosi in notam infidelitatis incidunt, cum fuerint evidenter convincti et proscripti,* minket pedig senki még ingyen sem citált, nemhogy convincált vagy proscribált volna, s mégis jószágát feleségemnek ante latam sententiam in dicta causa* Dobó Ferenc és Jakab uram eloccupálta,* énnekem is sok marhámot elvette, kiről Ő Felségének könyörgöttünk mindketten az asszonyemberrel öszve, hogy Ő Felsége adassa meg véle, s ne hagyjon az mienktől törvéntelen megfosztatnunk. Ő Felsége az tanácsura tanácsára halasztatott, hogy valamit azok adnak Ő Felségének tanácsul, azba marad meg. Könyörgök azért Nagyságodnak, mint régi jóakaró Nagyságos uromnak, hogy Istent s az Igazságot megtekintvén, Nagyságod adjon Ő Felségének az Igazság és az ország szabta törvénye szerint tanácsot. Engemet, se az Nagyságodhoz való observantiámot,* se szolgálatomot bár ne nézze Nagyságod, hanem tekintse az ország szabadságát. Én gráciát nem kérek vétkemről, hanem kérek csak administrationem justitiae.* Az mit törvéntelenül elvett Dobó, adja törvéntelenül vissza. És ha mi közi vagyon velünk, keressen törvénnyel. Elszöktető nem vagyok, vagyon zálogom az országba énnekem, ha nem akarnám is, kénkéntelen törvént kell állanom. Énrajtam, hogy ez most ebben a Causában így megesik, ki tudja, talán más dologban máson esik, és így szokássá veszik, hogy kiki az kiét elkaphatja, osztán csak hosszú törvénre mutat neki. Hiszen az kit lopásban érnek is, megfogják először és azután törvénnyel ölik meg. Én is csak az törvénnyel való büntetést és decisiot* kívánom. Egynéhány tanácsurakkal szóltam, kik mind az sententiában vadnak, de Mosóczy Zakariás nyitrai pispek uram csak ő contráz ebbe, s Révaynak is persuadeálta.* Ő azt mondja, hogy in jure civili megvagyon ez az exceptio,* hogy nem agálhatok én Dobó ellen, miérthogy most is in crimine fekszem* és ez házasságom incestum legyen. De lássa Isten s Nagyságod is, quae ratio et quae oratio ez?* Hiszem szinte azt kell evidenti convictione et proscriptione* reám rakni Dobónak előszer, ha én abban az incestumban fekszem-é vagy nem, az kiben Zakariás uram mondja, hogy fekszem. Ha ezt reám bizonyítja, tudom osztán, hogy nemcsak nem agálhatok, hanem notórius is vagyok. De interim, míg ezt reám nem bizonyítja, ítélje meg Nagyságod, si ante latam sententiam, ante evidentem convictionem, ante proscriptionem ad nudam adversarii querelam* megfoszthatni minket jószágunktól, főképpen pendente lite,* mert az Szentszékre ma 15 napja, hogy Dobó reá citált, holott ha véghez viheti az divortiumot,* örüljön bár neki; ám lássa Nagyságod, ha ez méltó-é, hogy egyfelől megfosszanak az mienktől, s azután citáljanak reá. Az nyitrai pispek tanácsa az Révay uraméval ez, hogy az dispensátiót előmutassam, s ha előmutathatom, hát salva sit res.* Én az Szentszéken az mikor kelletik, hiszen meglátják, ha előmutatom-é vagy nem. Engem odacitáltak, s ott proferálom* minden defensiomot,* ha penig másüvé citáltak volna is, ott kellene mind az dispensátiót, s mind egyéb defensiomot producalnom. Azért mégis könyörgök Nagyságodnak, Nagyságod legyen bár ne én mellettem, hanem az Igazság s az Szabadság mellett. Dobók uraságát ne nézze Nagyságod, az mienkét az én régi jó nemzetim török miatt Ő Felsége hívségében ha elvesztették, azt a kárt tisztességekre szenvedték.

Ez tisztességbeli kár után, ha én is szegénségre jutottam, arról mit tehetek? Szégyen gyanánt avval méltán senki sem gyalázhat. Nemzettel, emberséggel és egyébbel ollyal, kit gonosz szerencse embertől el nem veszthet, alábbvalónak magamot egyik Dobónál sem vallom, értékkel kisebbnek mondom.

Ha penig Nagyságod, kit az Isten senkire nem szorított, az régi jóakaratját hozzám, s az én szolgálatomot is megtekinti, hát nekem akarjon Nagyságod több jót, mint nekik, mert ha az igaz, hogy qui prior est tempore, potior est jure,* bizony én szolgáltam előbb Nagyságodnak azoknál. De én csak az Nagyságod jóakaratjára hagyom magamot. Lesznek egyéb jóakaróim is ott fenn a tanácsban – Isten éltesse Nagyságodat. Írtam Szombatban, az ó-kalendárium szerint 11. februari anno 1585.

Nagyságod régi szolgája

Gyarmathy Balassa Bálint




Hátra Kezdőlap Előre