Vajda János*
  feleségéhez, Bartos Rózához (46.)**

Pásztó, [1881] july 10.

Édes jó áldott Szentem, kedves feleségem!

Csak annyit mondok, hogy végtelenül szeretlek! Mikor a vonat elindult, és láttam síró arcodat, majd meghasadt a szívem! Talán még ma vagy holnap hazamegyek. Én nélküled nem érzem jól magamat sehol! Légy vidám, maradj hű hozzám, ha te el nem hagysz, én el nem hagylak téged soha, soha!

Holnap vagy otthon leszek, vagy ismét írok – ma nem tudom még, mire határozom magam?

Csókollak ezerszer hű férjed

János




Hátra Kezdőlap Előre