Bécs, 11-ik 8-bris 791.
Édes kincsem Angyalom, kedves Feleségem!
Attól ugyan, amint látom, nem igen lehet félni, mindazáltal ezen rendeimet azért küldöm, hogy ide több levelet ne utasíts, mivel ha Isten éltet, a jövő héten minden bizonnyal hazafelé indulok. Már egy héttől számlálom a napot s órát, semmi tudósításod nem érkezik. Nyilván panaszos levelem adott okot reá, de ha egyszer megtudod okaimot, reménlem, más ítélettel lész arról, aki csak Te éretted kívánja életét.
Urunkat jövő pénteken várjuk, én részemről csak annyiban, hogy elmenetelem előtt magamat még egyszer személyesen jelenthessem, és ha lehet, jövendőre sorsomat állandóbb és boldogabb környűl állásokba tehessem; mert amint Te is mondottad, ilyen hajóba evezni tovább magam sem akarok. Isten veled, édes Zsuzsim. Ezen levelemet talán nem is veszed, ha Zágorba indultál. Az én szívem másfelé nem mégyen, nem is hívja, hanem csak hozzád holtig hív barátod, társod
Barcsay s. k.