Pest, 1859. szeptember 6.
Kedves jó Rózám,
Én már hála Istennek magamhoz jöttem, hogy szombaton vagy hétfőn útnak indulhatok Váradra, ahonnan csütörtökön ismét vissza kell jönnöm a lap miatt; de az nyugtalanít, hogy te nem írsz. Olyan könnyen voltál öltözve, s éjszaka rossz idő volt; kérlek, tudósíts, hogy vagy? csak egy pár sort írj, de rögtön.
Vályék itt vannak, holnap mennek haza. A zongora tetszett nekik, az árában megnyugodtak.
Tegnap én magam főztem be cukorba tíz üveg barackot; mire hazajössz, mind érett lesz a többi; már nem tudom, jó lesz-e, a mit én csináltam?
A két fejéket megleltem már, a Svábhegyen hagytad, majd csak magammal viszem el, a minap két másikat küldtem utánad, azt hiszem, ezek azok.
Isten áldjon meg, tudósíts, hogy vagy, addig is ezerszer csókollak
szerető Móricod