Iszkaszentgyörgy, 1748. július 3.
Édes Szívem! Hívem Kincsem!
Minémű versek születtek és nyájaskodást kényesztetnek ezen a barom goromba pusztai Parnassus hegyekben, engedelmedbül és grátiádbul,* ha megbántásod nélkül történhetik, sőt önnön magad distractiójára* és mulatságra, íme bátorítattam accludálni* és némely szakolcai Musáknak hízelkedő, tetszésekre alkalmas postapénz költségeivel megküldeni.
Én ezen szempillantásban Isten kegyelmébül szerencsésen eret vágattattam, midőn ezeket dictálom. Kívánom néked is septemberi orvoslásod örömömre és contentumomra* véghez menjen. Ha Isten éltet, holnapi napon délután Pestre szándékozom.
Majd desperálok,* hogy annyi üdőtül fogvást egy leveledet sem vehetem és semmi circumstantiáidrúl* semmit sem érthetek. Nem tudom: az átkozott posta-e az oka?
Tegnap Gróff Schmidegg és Schmideggné, úgy Gróf Zichy János, még vadászni vóltam, rajtam ütöttek, egész sötét estvélig nálam lévén.
Caeterum:* Szent Mihály napra kegyes személyedet szívesen látom ide Szentgyörgyre a szüretre, ha Komáromnak jönnél egyenesen Nagyszombatbúl. Közelebb esnék. De idein korán tudtomra add, hogy Almáshoz elődben küldhessek, de csak kicsiny kompániával, mindazáltal, ha Nandl kisasszony (kit köszöntetek) Gróf Nyárinénál fog maradni, tehát a Katicát is fogom szívesen látni. Ezzel csókollak és örökös grátiáidban rekesztett, élni és halni kívánok.
Neked mint Kegyesemnek
igaz és tökéletes híved
B. Amade.
Az angariádat csak itt személyemben letenném, ha megengednéd tizenkét üngömet siettesd, mert meztelen maradok.