Jókai Mór*
  feleségéhez, Nagy Bellához (60.)**

Budapest, 1902. December 2-án

Kedves levelező lapod Velencéből s táviratod Nizzából nagy örömet hozott nekem. Távolléted miatt üres volna a világ nekem, ha a Te édes lelked itt nem lengne körűlem. Itt mosolyognak arcképeid reám az íróasztalomon, ahol egész nap ülök, s álmaimban mindig megjelensz. Csak egészséged visszatérjen, az a fő kívánságom.

Mi itt igen jól vagyunk. Ilona úri konyhát tart, maga is kijár a konyhába dirigálni, s a gyerekeket szigorú regulában tartja. Születése napját családiasan megültük.

A francia kisasszony beállt. Csendes, jámbor teremtés.

A Nemzeti Színháztól kedvező tudósításaim vannak. Somló tudatta velem, hogy az Aranyember századik előadását meg fogja tartani februárban, jövő vasárnap lesz a kilencvennyolcadik előadása, a Levente színpadi előadásra alkalmazására is felszólított, melyet ő már áttanulmányozott s március tizenötödikén elő fog adatni.

A Budapesti Naplót megrendelem a számodra mátul fogva Nizzába.

Az idő itt is megenyhült, a hó mindenütt eltisztult. Nizzában arany időnek kell lenni.

Minden Istenáldását kívánva Teneked, csókollak ezerszer. Kedves mamával, és szépséges Gizellával együtt.

Szerető Móricod




Hátra Kezdőlap Előre