Baden, 1848. december 24.
Szívemből kérem Istent, áldjon meg minden jóval, adjon békességet és mielőbbi gyógyulást. Szerető gondoskodásom jeléül és csekély karácsonyi ajándékként egyúttal küldöm neked ezt a kis Mária képet. Könyörögjünk szívből a Szűzanyához, a szomorúak vígasztalójához, hogy ne hagyjon el minket. Ő nem hagy el senkit, aki hisz benne és kitárja áldó kezeit.
Ahogy értesültünk róla, néhány napja valami kelés kínoz, igen sajnálunk mindannyian, bár Goergen úr azt mondja, hogy ez egy igen szerencsés krízis jele. Mennyire szeretnélek ápolni! Mennyire szeretnék a soeur grise-ed* lenni!
A gyerekek, hála legyen az Égnek, mind egészségesek, szüntelenül rólad beszélünk. Kérlek, vigyázz oly drága egészségedre, és mulasd szellemed, amennyire csak lehet. A mi angyalkánk, Françoise és kedves fia, Dénes, meglátogattak, és mindketten szívből üdvözölnek. Ég veled!
Drága Feleséged*
Marie kezeidet csókoltatja, és ezt a kis csekélységet küldi.