Rákóczi György*
  feleségének, Lorántffy Zsuzsannának (70.)**

1644. május 6.

Az úr isten szent fiának érdemeiért minden jókkal áldjon meg benneteket.

28. die Aprilis írt leveledet, édesem, én 3. die praesentis* estve 8 óra után vöttük vala el, nem keveset is búsúltam ritkán való írástokon. Az úr istent áldom, édesem, érte, hogy most is tűrhető egészségben s békességben vagytok, ezután is az úr isten ő felsége vigyázzon kegyelmesen s atyai képen reátok. Az fülekieken immár és még nagyobbnak kell esni, mivel Szécsénytől vissza kelle jűnünk, kinek helyes okát megírtuk Rákóczy Györgynek,* kit meg is fog, édesem, jelenteni. Reménységem nagy bizodalommal az úr istenben az, igen rövid időn azt az felfuvalkodott fertelmes istentelen nemzetet csudálatosan meg fogja szégyeníteni, s feljebb is megyünk. Csak tegnap is volt rajtok az úristennek igazságos ítélete rajta, vajha nekünk gyalogunk lött volna ott, alkalmas gyalázat esett volna rajtok. Az mi pénzt küldhetsz, édesem, ad 10. Junii bár Ónodban küldjétek, de magatokat is pénz nélkül ne hagyjátok. Az só eladásáról parancsoltunk Sebesi Miklósnak, édesem. Az lippai bék* levelére ím mi is írtunk egynehány szót. Elkel, édesem, az erdélyi só, nem lehet az nélkül az török, idejét sem múlta még igen el az hajók indulásának, mivel az ő húsvétjok is csak vasárnap múlt el, s kiválképen azután szoktak az hajók feljűni s talám eddig is megindúltanak sóra, édesem. Ennyi idő alatt elég pénzt adattál. Az pataki deákok pénze, hogy elidegenedjék, attúl isten ójjon, meg kell az övéknek meg kell lenni, édesem. Az levelet is csak formáltasd meg s küldd ki, mi megadjuk. A kiküldendő pénznek adóból, árendából kell kitelni, édesem. Szakmárra bizony jó volna búzát szállítani, mert ha ott az szükség nem kívánná, el is adhatnánk jó áron, de ha nem lehet mód az kiküldésében, el kell haladni. Búzák ide is valóban jók vannak. Fiát levelére is írtunk, édesem, elég rossz oláh ember, neked nem írt. Az portára küldendő pénz felől írtunk Rákóczy Györgynek, édesem, meg is fogja jelentetni. Az több ezüst mív is, ki az portára kívántatik, honnét teljék ki, úgy tudjuk vagy Szécsényből vagy Losoncról, de írtunk s informáltunk, édesem. Az választást Zalatnán ne halaszd, édesem, s ki fog telni az ezüstből, Patakról is be kell vitetned az két pléh ezüstöt. Az gyalogoknak öt hétre bár kiadasd, édesem, hópénzeket, az lovasnak hat hétre. Körösi uram valóban illetlenül cselekedett volt Váradban, vétett ugyan az szegény rézbányai tiszttartó ellen is, de az vár s mi ellenünk is nem keveset, kiről azután fogunk írni, édesem. Az tavalyi sót, édesem, ugyancsak azon áron kell adni, az min tavaly adták, hanem mivel most sokkal nagyobb az só, azért kellene feljebb való áron adni. Az jószágot, édesem, mind kezekben bocsáthatod, az kitől pénzt vöttek fel; az többiről írtunk Rákóczi Györgynek, édesem. Mivel szegény Prépostvári meghalt, az Erdélyben való jószága az dédai szőlővel együtt már mienk, kik jók lesznek Pocsajhoz. Bassa csatára kívánkozék s ma bocsátánk el, isten szerencsésen meghozván, beküldjük mindjárt. Egészségem, istennek hála, édesem, bizonnyal higyjed tűrhetőképen vagyon, melyet felőletek is kívánunk hallani, amen. Datum in castris positis in Mulyád, 6. die Maji Anno 1644, délest 6 órakor.

Az te szerelmes urad, édesem

R. György m. p.




Hátra Kezdőlap Előre