[1717. szeptember 1.]
Édes Feleségem!
Leveledet szeretettel vettem, az bizonyos, hogy bizony csak meg nem bolondulok az méhesi káraimért,* noha az ménest, marhákot jó idein elhajtották volt, Isten tudja, mint maradhattak, de kivált az számtalan buzát mind inkább Beszterce vidékire adták volt kölcsön ki, ha az emberek odavadnak, bizony az buza is odalesz. Az mi penig az hírek dolgát illeti, elhiszem, hogy ott bizony elég hír van, mindazáltal Istennek hála, csak az itt való emberek legyenek jószívűek, én itt nem sokat félek addig, míg méltóságos generális uramat nem dissipalják,* azt pedig Isten ne engedje; nekem mindenfelé elég emberem van, engem penig ne félts, mert én megvallom, óhajtva várom az második ordert, mert örömmel ülnék fel kegyelmes uram s édes hazám szolgálatjára, ha elveszek, úgy is az én édes gyermekeimnek jövendőbeli nagy hasznára leszen, ha elfognak, ne félj, mert ha az míg élek, mind raboskodnom kell is, soha bizony az én kegyelmes uramot el nem árulom, úgy is az gyermekimnek szolgálok. Ha hozzád sok böcsületes ember jár, bizony az én kis kerek asztalom is mindennap teli van. Az Daniel Péter uram hírében, hogy Vásárhelyt égettek volna,* mivel az elmult vasárnap írnak nékem éppen onnét, de még akkor Beresztelkén innét nem jöttek volt, azok is visszamentek, akkor érkezett meg csak oda Pivoda, másnap méltóságos commendans generalis uram. Igen igen kedvesen vettem az nándorfejérvári dolgokot, azért szeretettel kérlek, kik vesztenek el az derék harcon, azokat is írd meg, ha kitanolhatod. Az Damokos János uram gyermekit udvarhelyi pater superior uram is írja, hogy bizonyosan elvitték, ő kegyelmének az marosvásárhelyi superior írja. Az borral ne siess, az míg bizonyost nem hallasz, de ellenben engem se hagyj bor nélkül, mert miolta elmentél, az rettenetes hasmenésben nyomorgok. Hogy penig az öcsém Nemes Elek uram annyi jóakaratját mutatta, én is ő kegyelminek meg igyekezem szolgálni. Az mi az lovak árát illeti, bizony elég olcsón tartottad, mert most Erdélyben olyan lovak nem igen vadnak; ha ugyan megveszik, kész vagyok az pej paripámot is, ha ez az lárma csendesedik, oda is adom, csak hogy én bizony alább nem adom, az mint tartottad. Ezt a kutya sütőt semmire nem vehetem, hadd múljék csak ez az lárma, az háromszázhatvanöt ablakú palotában kell tenni, mert most nem is keménykedhetik úgy az ember, az mint kellene. Lisztet most az mit lehetett küldöttem, az jövő héten újolag küldök; Ince megbetegedvén, hazaküldtem; megírtam, hogy az jövő héten mind az benei, mind mikvásári búzát mind vigyék be. Torján ma hatvankét köböl rozsot, buzát elvermeltek, az mit csépelnek, csak vermeltetem. Nyujtódon is erősen csépelnek; itt ezek az istentelen jobbágyok csak nem akarnak csépelni; amaz istentelen Koncz Balás elbútt, ha megkaphatom, de bizony megemleget ő engem. Hogy az karulyt* odaadtad, ám legyen, én is már csak egyre szorultam, az sem fog semmit, mert vizslám nincsen, húsot alig ettem, miolta elmentenek; úgy hiszem penig egy hét alatt kijöhetsz, ha csak az pogánt erre nem nyomják, de attól igen félek. Én már dinnyét nem ehetem, az mit hoznak, azon leszek, beküldhessem. Az égett borod iránt lesz gondom. Segesváratt bizony megszűnt az pestis. Az üres palackokot jó szívvel visszaküldöttem, hogy teli visszahozhassák; féltünkben bár csak jól igyunk, mert bátorságra most kévántatik, hasonlóképpen az kávét, nádmézet, cserfa vizet kedvesen veszem; éppen jól esett, mert minden égett borom elfogyott volt. Azt penig csak elhidd, hogy ez az lárma bizony nem sokáig tart, mert Bercsényi* másfelől akarván beütni, Viard generalis dissipalta s magát is elvesztette Isten, az ördög elvitte, mert nem igaz keresztény az, az ki pogánnyal egyetért. Hogy Besztercét feladták volna, semmit benne nem tudok; Kecskemét iránt, hogy rebellált volna, fülheggyel hallottam; az is bizonyos, hogy az derék táborról éjjel-nappal jő az német. Kolost, Széket otthon kapván mind elrabolta, minden giz-gaz tatárnak két-három rabja van. Már Molduvába küldött vissza nyolcezer rabot; nekem bizony egy postámat sem fogták el, hanem két kémem veszett az idén el, egyik Molduvába, az másik Havasalföldiben. Hogy penig az general felőlem commendatiot* teszen, ezt én nem commendatioért, hanem kötelességem szerént, az mint szolgálhatok, bizony nyereségnek tartom. Az praeceptor* is most kér pénzt, mikor nekem sincsen, mégis, hogy ne kedvetlenkedjék, adj az mit lehet. Kérlek magad s az gyermekek egészségiről tudósíts.
Ajánlak Isten oltalmába.
Kézdiszentlélek, 1. Semptembris 1717.
Igaz férjed
Apor Péter m. p.
[Kívül] Az én édes feleségemnek, Kálnoki Borbárának adassék.