Csengery Antal*
  feleségéhez, Kőnig Rózához (86.)**

Páris, 1862. augusztus 5.

Párizsból, hova hétfőn este későn érkezénk, írom e sorokat.

Midőn megérkeztünk, omnibusunk a boulevardokon végig hozott. Nagyszerű világítás! S este az egész Párizs az utcákon mozog, ül. Csak Athénben lehetett hajdan ily utcai élet, ily roppant sürgés-forgás, elevenség. Ma roppant területét bejártuk Párizsnak részint gyalog, részint omnibuson. Én az omnibus tetején ültem, az Imperialon – mint nevezik –, hogy mindent lássak. Mi gyönyörű a virágvásár! Ott látnál eleven, viruló, szebbnél-szebb teljes rózsákat, különböző színű daturákat, gladiolusokat, nefelejcseket stb. S minden virágcserép, mint egy-egy bokréta, sok ízléssel készült papírba takarva. S minő virágfüzérek vannak! Ide kellene a kertészeknek ízlést tanulni jönni! Hogy válogatják össze a virágok színeit, s minő változatosság, csín, egyszerűség van felváltva az egyes bokrétákban! Alig tudtam megválni e helytől, pedig a Madeleine templom állott előttem, gyönyörű korinthusi oszlopaival. E szép templomtól, mely az athenei jellemű és szellemű francia nép jellemével inkább megegyező, amint a notre-damei gót stílű egy ház, Párizs legszebb piacára, a Place de la Concorde-ra mentünk egyenesen. Mennyi nagy történelmi emlék! Itt folytak le a francia forradalom leggyászosabb, legvéresebb jelenetei. S mi szép kilátás! Közepett a gyönyörű luxori (egyiptomi) obeliszk, melyről 3400 év szól hozzánk, körüle két nagyszerű szökőkút, s egyfelől a Tuileriákra, másfelől a Madeleine templomra, ezzel szemben a Palais de Corps législatifra* (az egykori Bourbon palotára) s a Tuileriákkal szemben a Champs Elysées-re nyílik kilátás.

De már késő éjjel! Isten veletek! Csókollak, csókolom a gyerekeket. De szeretném, ha velem volnátok. De szerettem volna megmutatni Lórántnak a madárvásárt. Itt van ám sok-sok tömérdek cifratollú, eleven madár.

Szendrey úrnak mondd meg, hogy a párizsi kertészek, mint a Tuileriák kertjében magam láttam, a legnagyobb verőfényen is folyvást erősen öntözik a virágokat és kivált a pázsitot. Sohasem láttam oly nagy kiterjedésű pázsitot, oly eleven zöldben, mint itt mindenütt.




Hátra Kezdőlap Előre