Csesztvén, 1853. június 25-én.
Édes Emikém!
Véletlenül jött ezen alkalom, most hát csak igen sietve írhatok, igen sok dolgom van, meszeltetek. Múltkor Anyád küldött száz forintot, de a cselédek számára semmit. Írtál-e? Ily állapotban meg kell bolondulnom. Édesapám hí magához, akarom tudni, ad-e Anyád annyit, hogy én megélhessek Csesztvén vagy nem, ha nem ad, akkor elmegyek hozzá. Írjál neki rögtön, én egészen el vagyok keseredve. Ha én írok, akkor borzasztókat találnék írni, mindazokért, mit én tőle meg nem érdemlettem. Itt küldök tíz pár fuszeklit, a nyári slafrokod a ferslagban* van. Egy selyemruhát csináljon Mutschenbacher, más derekat, mert így már nem hordhatom. Mondd meg neki, hogy derékban szűkebbre és a mellben bővebbre csinálja. Két kalap Czirmannak és egy mantil, a két kalapból válasszon egyet és tisztítsa és pucolja fel. Ha a ritkát választja, úgy arra tegyen fehér pántlikát, ha pedig a sűrű szalmát, akkor arra tegyen sottis pántlikát. A mantilt, ha lehet, tisztítsa ki és csinálja úgy, mint most hordják, hogyha kitelik belőle. Ha készek lesznek ezek, akkor küldd ki a póstán, ha addig kész nem lesz, míg az árendásné ott mulat. Köszönöm, hogy Schrammelt kifizeted, ezzel nem akartalak terhelni, de én még eddig nem fizethettem ki. A cipőm nem nála, de a Párisi-utcában, Kőnignél van, azon az oldalon, hol Schrammel. Ha teheted, Nanettől váltsd ki a két paplanlepedőt, mert majd egészen elkoptatja. Küldenék pénzt, de maholnap nem pénzem, de még főznivalóm sem lesz. A cipőmet küldd ki, és Kőnignél rendelj egy pár bőrtopánt, vagy ha van neki készen, hogy küldjön, ad a contóra is. Bocsáss meg, hogy terhellek, majd póstán írok. Egészségesek vagyunk, csókol tisztelő
Erzsi.
A 20 pengő forintot megkaptam.