[1602. szeptember 14.]
Köszönetemnek és magam ajánlásának utána (…) Szerelmes én édes lölköm, egyetlenegy atyámfia, az mennyi örömem vólt levelednek olvasásán, bizony kétannyi bánatom következett, értvén és hallván ez tisztemben bejüvésemnek miatta nagy bánatodért és szívedben való búsulásodért; lölköm édes atyámfia, ezben való búsulásodban hármat gondold jól meg, mingyárast megtalálod magadban, hogy nem kell azon búsulnod és bánkódnod. Egyiket: hogy Istennek végezése és akaratja, melyhez az császárnak is akaratja következik. Istene és fejedelme ellen embernek tusakodni, ez minthogy nem méltó, szívem, úgy veszedelmes is. Másodikat: azt is megvélheted, hogy ez világi élet, minthogy nem sokáig tart, hanem elmúlandó, ha ezben az életben úgy nem rendeljük életünket az mint illik, hogy Istenünknek, hazánknak és az keresztyénségnek szolgáljunk, mi haszon életünkben? Utolszor: az mely drachmát adott és rendelt az Isten, hogy kereskedjem vele, az ítélet napjára való számadásra, elrejtsem-e, elgyújtsam-e? mint állhatnék elő az én igaz bírám, és reám bízott drachmának urának elejben? Magatoknak ennek felette mit adhatok s mit hagyhatok azonképen gyermekimnek jobbat az jó hírnél névnél és becsületnél? Utolszor azt is meggondold édes szívem, hogy ez nem sokáig tart. Az Úr Isten majd kiszólítja az hadat, az tábor is leszáll, minthogy az tél is elközelget, az törököt is, az mint bizonyosan értem, nem vélem hogy erre az földre jöjjön, hanem Kanizsa fele megyen, kiknek ott is igyekezeteket rontsa, és pogányságokat nem szenvedvén, szégyenítse az jó Isten. Azért is meg nemsokára édes lölköm hozzád megyek, örömmel és szeretettel látjuk egymást, és jótéteményiért Istenünknek hálákat adunk. Mindezekért én édes szívem ne búsulj, se ne törd magadat, ha Istenedet, engemet és magad jó egészségedet azonképen igen szeretsz. Ma hoztak be a tisztben nagy pompával. Isten adja mind végit s mind az mostani kezdetit minden jóra. Az dézmák dolgábul legyen veszteséggel Gyurcsánszky, csak legyen készen az hordókval; ha sok borunk leszen, legyen hova töltenünk és veled édes lölkem Bicsén is meginnunk. A galócát* melyet küldtél édes szívem, szeretettel és jó néven vettem. Adja Isten, hogy küldhess sokat nagy jó egészségben.
Datum in Ujvár 14. Septembris Ao. 1602.
A te szerelmes társod,
Thurzo György.