Barcsay Ábrahám*
  feleségéhez, Bethlen Zsuzsannához (105.)**

Bécs, 27. X-bris 1793.

Édes kincsem Angyalom, kedves Feleségem!

Josit ma reggel indítám el a ménlovakkal, ha valami baja nem történik az úton, januarius végin, remélem, hazaérkezik; a Kuhntól való lovat, mivel láttam, hogy nem gyógyítható, és azért is, hogy fáradságának valami jutalmát vehesse, néki ajándékoztam. A szászból, aki itt maradt, jó cseléd leszen, a kovácssághoz is most kezd kedve lenni. A négy fekete lovat eladtam annak, aki számára voltak elszánva, százötven aranyokon; ha olyas ember vette volna, akinek fáradsággal nem tartoznám, száznyolcvanon is el tudtam volna adni. Már hiába tagadod, édes Zsuzsim, hogy a lóhoz nem értesz, mert nem igaz; bár mostani utadban valami szép gyermek lovakat vásárlanál. Ez a mostani távozásod nekem sok szomorú szempillantásokat okoz, úgy tetszik, mintha most ezer mértföldnyire volnál. Kérdés még az is, ha leveleimet veszed-e, vagy nem? A tieid ugyan ritkán és lassan érkeznek.

A Zaránd vármegyei főispány egyszerre felébredt, s Bábolnáról újságokkal kedveskedik nékem, az egyik illeti Kendeffiné peres szomszédjának feleségétől való válását és Török Veronikával leendő összekelését; ha ez igaz, Hollaki Pálné seprűt érdemel, szégyenlem, hogy egy kocsiba is ültem véle; a második, mely őtöt illeti, azt foglalja magába, hogy ő a fijával Bábolnán, a felesége pedig a leányával Tordán telel. Ez is vessző alá való dolog. A többikről, melyek három Bethleneknek, úgymint Gergely, Ferenc és kicsiny liktárinak [?] válásokat illeti, hallgatok; ezeket Zejk Dánielné könyv nélkül tudja, s tőle egyéb újságokat nem is hallhatok.

Isten veled, édes szívem Zsuzsim. Egy hazát vagy nemzetet egy erőszakos uralkodás ínségre hozhat ugyan, de megint magához jöhet; az erkölcstelenség ellenben, ha egyszer közönségessé leszen, egészlen felfordítja és boldogtalanságra vezeti. Ettől méltán lehet félteni hazánkot, és még is példát nem tesznek az elfajúltakon. Élj boldogúl és szeressed holtig hív társodat

barátod

Barcsai s. k.

 

P. S. Az írt német könyvet, melyet otthon felejtettem, kérlek, első alkalmatossággal egy kereskedővel pecsét alatt jól bécsinálva küldd el. Csókollak igaz szívemből.

 

[A szélére írva] Újságúl írhatom, hogy Vilbourg Dévay Oberster leányát veszi feleségül.




Hátra Kezdőlap Előre