Dancka, 1712. január 9.
Asszonyom,
Továbbra is boldoggá tesz, hogy minden postával megkapom kedves levelét, s minthogy semmi sem drágább számomra, mint az ön töretlen barátsága, semmi sem okozhat számomra nagyobb örömet, mint hogy erről Ön ismételten biztosít engem. Még magamhoz sem tértem jóformán a fájdalomból, melyet az ön szerencsétlen esése váltott ki belőlem, annál is inkább, minthogy arról tudósít, hogy még mindig az ágyat kell őriznie. Előző levelemben könyörögtem Önnek, hogy ne tegye ki magát többé veszélynek, de minthogy annyiszor kértem már hasztalan erre, aligha ígérhetem, hogy nem próbálom ezután is befolyásolni Önt. Már csak azért sem, mert én magam is állandóan hasonló kellemetlenségeknek vagyok kitéve.
Semmi újat nem tudok írni Önnek ezúttal, és valóban kíváncsian várom tudósításának folytatását a svéd király átutazásáról. Ezzel kapcsolatban véleményem egyezik az Önével. Ami a fejedelem kedélyállapotát illeti, az meglep, és felülmúlja képzeletünket, de minthogy az év bővelkedett rendkívüli eseményekben, minden megtörténhet. Kívánom, hogy az új év, mely megvilágítja majd ezt az eseményt is, Önnek csak örömteli és kellemes órákat hozzon, s az én helyzetemet vágyaim szerint alakítsa, melyeket ön nagyon jól ismer. Legyen meggyőződve, Asszonyom, hogy egyedül az
Öné vagyok.
Bocsásson meg, hogy nem írok többet, de a Monsieur Besenvallal* való beszélgetés és az ájtatosság csaknem egész napomat kitöltötte; s csak a reggeli időszakot tudom felhasználni arra, hogy Önnek írjak.