[1815. október 21. Spielberg]
Szeretett nőm! Tegnap óta itt vagyok. Mindeddig azonban nem tudom, hogy mi fog velem történni. De bármint légyen is, s bárhol legyek is, mindig és mindenütt Isten kezében vagyok.
A hosszú és fárasztó utazás alatt sok mindenféle kellemetlenségnek voltam kitéve.
Ki vagyok merülve, sok erőt vesztettem, de azért egészségem alapjában nincs megrongálva. Isten segítségével remélem, hogy nemsokára helyre fogok állni. Egyedüli aggodalmam s forró óhajtásom csak az, hogy végre hírt kapjak rólad, s megtudhassam, hogy miként érzed magad, s életben vagy-e.
Mainzból írtam neked, hogy megkaptam augusztus 3-án kelt leveledet. Minden akadály nélkül utánam küldték azt Párisból. Ez idő óta azonban semmit sem hallottam rólad, s épp ez az, ami végtelenül nyugtalanít, éjjel-nappal kínoz, s mint mérges kígyó, marja lelkemet. Attól félek, hogy különben is gyenge egészségi állapotod mellett nem volt erőd és bátorságod, hogy ezt a váratlan kemény csapást elviselni tudd. Legutóbbi leveleidnek bánatos hangulata s gyakran nyilvánított egyedüli kívánságod, hogy csak egyszer óhajtasz még az életben látni, s akkor meghalhatsz, csak megerősíti bánatomat, és aggodalmamat éretted, nemes, jó lélek! Szinte azt kívánom, hogy bár ne szeretnél annyira, hogy ne éreznéd a kemény csapást és a megaláztatást, mit a sors reám mért.
Mainzban a nemes és joggal oly nagyra becsült és tisztelt Károly főherceg oly kegyes volt, hogy a legnemesebb és legjóságosabb bánásmódban részesíttetett. Még azt az engedélyt is megadta számomra, hogy naponkint a szolgálattévő hadnaggyal sétálni mehettem. Egy oly jótétemény, miért őt Isten meg fogja áldani, s amiért őt a jelen és utókor mindazon nemesen gondolkodó fiai tisztelni fogják, kik valaha a mi szomorú sorsunkban részt vesznek.
Te tudod azt, hogy mennyire szeretlek, s mennyire aggódom miattad. Most tehát egy percet se mulassz el, s nyugtasd meg feldúlt kedélyállapotomat ebben a bizonytalanságban. Talán csak nem fogják néked a levélírást megtiltani, s megengedik azt is, hogy ide Brünnbe utazhassál s velem találkozhassál. Miután Ő Felsége és Metternich herceg nincsenek Bécsben, fordulj ezen kérelemmel a rendőrminiszter úrhoz. Mindenekelőtt azonban válaszolj levelemre, s nyugtass meg, hogy sorsomat könnyebben és nyugodt megadással viselhessem.
És most Isten veled, szeretett, nemes barátnőm! Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható, s ne kínozd magad rossz gondolatokkal az én szenvedéseim miatt. Nyugodj bele az ég kifürkészhetetlen intézkedéseibe, s igyekezzél bátran, megadással, és nemes méltóságérzettel megállani ezen újabbi megpróbáltatások között. Bárminő kemény, váratlan és meg nem érdemelt is ez a csapás, erős a hitem, hogy az utolsó fog lenni. Hiszen van Isten! van egy igazságos, jóságos Isten, ki láthatatlanul eddig is megoltalmazott, ki lelkemet megerősíti, s bátorságomban nem hagy elcsüggedni. Egyedüli bánatom, egyedüli aggodalmam most csak te vagy.