Temesvár, 1912. október 19.
Nagyságos asszony!
Még a nyáron egyszer maga a jávorfa alatt ült és várt engem… egy könyv volt a kezében; Ellen Key méltatta benne Rainer Maria Rilke költeményeit. A nagy szemei várakozásteljesen néztek reám, és alig váltottunk néhány szót, maga azt mondta: „Figyeljen csak” – és kinyitván a könyvet, olvasni kezdett:
„Ihr Garten und Gut grenzt grade an Gott. Ich will immer warnen und wehren: bleibt fern. Die Dinge singen hör ich so gern. Ihr rührt sie an: sie sind starr und stumm. Ihr bringt mir alle die Dinge um.”*
És mikor a költemény utolsó szavát elmondta, hosszan reám nézett, és a nagy szemeiben mélységes szomorúságot láttam.
Tegnap este, mikor elváltunk, és én a kert kapuja felé mentem, eszembe jutott: Ihr bringt mir alle die Dinge um.
Érzem és tudom, hogy sok-sok örömét törtem össze – nem, nem szándékosan tettem; a testiségemben szunnyadó erők ragadtak el, és ezek az erők erősebbek voltak, mint a lelkem gyöngédségei, és ha ilyenkor láttam a maga szomorú levertségét, az arcán a fájdalmas kifejezés sötét vonásait, önvádat éreztem, és a szégyenérzet megalázott engem.
Álomkoszorúzottan akarok veled élni. Gondolatban akarok veled megélni minden gyönyört, minden mi testiségünk örömeit, és gondolatban elrepülök veled közel a naphoz… te édes mimózaasszony, te! Szeretlek téged szüzen, amint vagy… maradj szűzen; ez a te szüzességed, ez a te érintetlenséged az én örömöm, ha már másé kellett lenned; a szüzességed charme-ja* boldoggá tesz engem, az enyém a te szüzességed, és akarom, vágyom, hogy maradj szűznek, te édes, édes asszony! Nem bántlak, nem érintlek, és csak gondolatban, édes ölelésben, édes, meleg csókban akarok egyesülni veled.
Érzékeny mimóza a te szépséges tested, és fáj neki minden anyagiság. Szeretlek, és ha megvernélek, csak virággal vernélek meg, te édes.
Álom az élet, és mi ebben az álomban álmodunk gondolatokat, hangulatokat, és a vérünk is álmodik majd, mint ahogy eddig is álmodott. Dein Garten und Gut grenzt grade an Gott! Szeretlek téged!
Most is látom a te szép testedet, érzem a közelségedet, érzem, hogy mellettem vagy, hogy mellettem, közel mellettem akarsz lenni, és az akaratod, a te édes vágyad egyenlő az odaadásoddal. A tegnapi óra revelált nekem téged először teljesen, és minden szomorúságod mellett sohasem éreztem melegebben a szívedet, mint tegnap. Szeretlek!
Gozsdu Elek