Kosztolányi Dezső*
  Radákovich Máriához (126.)**

Budapest, [1935. augusztus 27.] kedd reggel

Édes Mária,

levelem után röpítem ezt a lapot, mert most kaptam meg sorait. A tökéletes boldogságot érzem, melyet eddig még sohasem éreztem életemben. Ha megsemmisülne az, ami kezdődött, s én is megsemmisülnék a következő pillanatban, akkor is érdemes volt az egész, ezért a levélért, melynél szebbet, kedvesebbet, tökéletesebbet még nem olvastam. Maga nem úgy ír, mint Madame Sévigné,* hanem mint Szent Terézia,* a spanyol, egy nagy vonalt követve, ötletek mozaikjátéka nélkül, belülről, a csodás szeretettől vezérelve. Amor Dei: mindennek láza. Fölöttem lebegő fényességem. Nem fogadkozom én, de azt hiszem, hogy ameddig élek, csak magát szeretem, mert az, aki vagyok – az a lélek és az a sejtcsoport – csak magát szeretheti, dicsőségem. Szálljunk le földre. Ezen a héten egyszer este fölhívom. Jó?

K. D.




Hátra Kezdőlap Előre