[1707. június 6.]
Mint bizodalmas jóakaró öcsém uramnak, Kegyelmednek becsülettel szolgálok, Isten minden üdvösséges sok szerencsés jókkal áldja meg Kegyelmedet.
Kívánván tudni, mint légyen Kegyelmetek, édes öcsém uram, ezen levelemet bocsátottam Kegyelmed látogatására, kívánván jó egészségben, szerencsés órában találja Kegyelmedet. Azonban édes öcsém uram akarván becsületemnek pártját fogni. Isten után Kegyelmedben van bizodalmam, minthogy Istenem alábbvalóvá tett egy kocsis feleségénél; mert az pártját fogja az maga feleségének, ha valaki jó hírében, nevében megbántja, legalább bíró előtt érette megfelel, de énnékem Isten büntetéséből oly urat adott, az ki, nemhogy becsületemnek pártját fogná, de ha lehetne, kurvájáért megbecstelenítene. Bízván azért Kegyelmed igaz atyafiságához, az Istenért kérem, tekintvén az én ártatlan becstelenségemet, ha ajándékkal is kell jutni hozzá (kit én jó szívvel megtérítem), keressen oly módot, megzaboláltassék azon Zsolnai Lotyó, fia van generális uramnál, ahoz bízik. Kancelista, tudom Istenem, megveri s megszégyeníti boszorkány Lotyót. Másszor is kérem édes öcsém uram, ne haladjon sokára ezen dolog, tudván azt Kegyelmed, hogy legjobb kincsemnek mindenkor jó híremet, nevemet tartottam, sokat szenvedtem érette, Istennek hála meg is tartottam, senki soha meg nem mocskolt, most Istenem próbáért azt is rám bocsátotta, nem akarván, hogy valamiben ez rossz világban állítsam világi boldogságomat, hanem csak az egy élő Istenemben vetem reménységemet. Az bizonyságot elküldtem Kegyelmed kezéhez Bocs Mátyás által, kérem, vegye kezéhez, hogy evvel búsítom Kegyelmedet, kérem, az Istenért megbocsásson, Isten után nincs kihez folyamodnom Kegyelmeden kívül, Istenemet imádom, legyen megfizetője Kegyelmednek, én is holtig meg igyekezem szolgálni Kegyelmed igaz atyafiságát. Minemű vigasztalást vettem Lőcséről páriaját megküldtem. Őneki szabad kurvája mellett lakó és mellette szóló átkozott embereket ajándékozni. Nekem nem szabad sajátomból mással jót tennem. Most ura véle Lőcsén van, egészségére gondot visel, ő pedig Istentelen ember, feleségét mocskolja, szánja meg Isten keserves sorsomat, csak azt bánom, hogy érte valaha legkisebbik bút is szenvedtem, bár úgy jártam volna, az mint hozzám illett, most nem fájna szívem, hagy keserűségben töltöttem ifjúságomnak virágát, már most vénségemre kurvává akar tenni ártatlanul. Ezeket biztomban írom Kegyelmednek, kérem megolvasván vesse tűzbe levelemet, úgy tetszik, könnyebb, ha kipanaszolhatom Kegyelmednek állapotomat, tudva, hogy tudja ártatlanságomat. Ezzel Isten oltalmába ajánlom Kegyelmedet.
Maradván Kegyelmednek holtig való igaz atyafia szolgálója
Révay Erzsébet.