Budapest, 1917. december 4-én
Grand Hotel Royal Nagyszálló
Kedves Krúdy, úgy megérzem, hogy midőn e sorokat írom fél 1 óra Délben van öt perc múlva keresztül megy – mint egy középkori lovag (ugye ez Krúdysan van írva?) a nagy előcsarnokon. És én követem sóvár tekintettel – mint a mai kor asszonya! – Úgy szeretnék néha néha beszélni Magával. A lelkemnek egy hosszú időre volna tápláléka ez, de tudom, hogy Ön, ki az emberek millióinak van hivatva lelki tápot adni, nem ereszkedhet le a piedesztálról még alamizsnaként sem arra, hogy egy lelket tápláljon. Pedig mi a fáradtnak a vár! a szomjúzónak a csörgedező patak – az Maga még lelkileg is nekem! Sokat gondolok arra a finom pár percre mikor még nem vont meg kedves társaságától. Ma már a múltté minden és a „nagy Krúdyt a kicsi nő” nem zavarja többé, legföllebb egy kérdéssel, hogy e nehéz megélhetési viszonyok közepette nem ajánlhatnék e föl mindent, mit háziasszonyi minőségben a legnagyobb készséggel örömmel teszek.
Kettőig vagyok itthon, aztán elutazom, még azzal sem terhelem, hogy személyesen adja meg a választ. A lelkem mindig Magához száll ittlétemkor és azt követték soraim.
Kassa, Harang u. 9. lakom, tárt karokkal látom, várom Magát és sorait.
Isten vele, a kedves lelki találkozóra!
Örök híve
M. M. né