[Pest, 1872]
Édes, egyetlen Vidorom!
Kérlek, bocsáss meg, hogy ismét háborgatlak, de nem bírom kínomat, és csak neked, mondhatom el, s csak te adhatsz nyugalmat. Oh, Vidor, adj! Vidorom, ne taszíts el magadtól, mert én nem bírok tőled távozni! Vidorom, én nem voltam olyan gonosz, hogy bocsánatodat nem érdemelném, igazán nem voltam, ezután pedig olyan leszek, hogy nem lehetsz mellettem boldogtalan, jó, szelíd, dolgos, szolid és igénytelen, és nem foglak azért túlságosan üldözni szerelmemmel. – Ha látom, hogy terhedre kezdek lenni, félrevonulok, gyöngéd, figyelmes, engedékeny leszek, csak hogy a tiéd lehessek, csak a tied legyek.
Ne ítélj mostani viseletemről, édes Vidor, most ugy-e tolakodó és szenvedélyes vagyok, de lásd, ez még kevés, amit én mondok, annyi kín után, amit kiszenvedek.
Ma ismét oly kínos éjszakám volt, hogy ez maga elég lett volna bűneim engeszteléséül!
Vidorom, ne kételkedjél, én meggondolva mondtam neked, amit mondtam, hisz tudod, hogy azelőtt mindig az volt előttem a legnagyobb lehetetlenség, hogy a pályámról lemondjak. Ott nem hagytam volna a világ minden kincséért, és most, összehasonlítva a kettőt, tiéd legyek, vagy színésznő maradjak? Oh, Istenem, nem is gondolkozhatom, egyszerre egész belsőm, szívem, lelkem, eszem, minden azt kiáltja, nem élhetsz Vidor nélkül! Kérd Vidort, könyörögj Vidornak, nála nélkül nem élhetsz, semmiféle pályán nem lehet hasznodat venni, alávalóbb leszesz a koldusnál!
Vidorom, bocsáss meg! Végy magadhoz, édes, jó Vidorom, és higyj nekem, a nyelvemet tépném ki és a tűzre dobnám, ha most hazudni tudna. – Vidor, itt van egy élet a te szolgálatodra, rendelkezz vele, Vidorom, legyen a tied, ne dobj el magadtól, egyetlen, drága, jó férjem. Fogadj engem magadhoz, az én életem feladata az lesz, s az már most, hogy a te életedet, ha lehetséges, kellemessé tegyem, hogy elfeledtessem veled a múltat, tudom, Vidorom, tudom, hogy ezt előbb kellett volna tennem, de hát, látod, a pályám!
Vidorom, máris tettem annyit, hogy tárgyak nem fognak emlékeztetni egykori szerencsétlenségemre.
Édes, jó Vidorom, rád bízom sorsomat, életemet.
Mari