Budapest, 1925. november 20.
Nagyságos Asszonyom!
Ki oroszlánnal játszik, tüzes vas legyen a kezében. Magáéban van. Magának tehát joga van erre a játékra. Egy nőnek mindenre joga van, mert ereje csak nőnek van. Maga bízhat önmagában, kezében varázspálca van, mellyel tud figyelmet ébreszteni, s tudja azt, ha veszélyes, elhárítani. Tudja a hullámokat felkorbácsolni s lecsillapítani.
Én ezennel visszaadom Magát magának. Élje tovább az életét, húzassa a fülébe Sandrival, és mozizzon a kedves Jenci-Pencivel, és maradjon meg veszélytelen kis örömök bátor hősének.
Én nem ígérhetek magának semmi jót. Velem máskép nem lehet jönni, csak életre-halálra. És az én életem: most már harmadik próbán kiderült – nem való nőnek. Egyedül kell nyögnöm.
Remélem, elviharzott a neheze: az öregkor talán Eros nélküli.
Azt mondja, egy cikkemmel kezdődött az egész (számomra nem!): hadd végződjék hát egy cikkemmel.
Ide mellékelek egy korrektúra-levonatot. „Az isten tenyerén.” Ma kellett volna megjelennie az Est-ben (tegnap jöttem Szegedről) – de míg a másik oldalon a tinta megszáradt, azalatt telefonon már le is tiltottam. Nem fog megjelenni.
De Maga még olvassa el, és érezze meg, mit jelentett Maga nekem.
És tudja meg, hogy –
Kézcsókkal
Móricz Zs.