Széchenyi István*
  Zichy Károlyné Seilern Crescenciához (149.)**

[1830. február. Pest]

Az ég szerelmére, imádkozzék értem. Alig van már erőm, hogy elviseljem az életem. Meglátja, hamarosan a sírba fog kergetni.

Nem törődik velem – talán gyűlöl – mit tettem, én boldogtalan?

Látom, a rágalom győzedelmeskedett, és Ön eltapossa az ártatlan embert, aki Önhöz oly sok éve, mint egy szenthez imádkozik.

Ha perzselődött fel valaha emberi szív igaz, mély, őszinte szerelemtől – úgy az az én szívem! – Én boldogtalan, tudhattam volna, hogy Ön sohasem lesz az enyém – életem munkájának ugyan „megvan a maga értéke” – de Ön mégis azt fogja mondani, hogy egyszer semmivé leszek: „Egy jogalkotó szívét törtem össze.” Vagy tán meggyógyítana? Ez már lehetetlen – inkább halott, mint élő vagyok – s a méreg meg a pisztoly mellettem. Nem tudom elviselni, hogy megvet, lebecsül, gyűlöl: nem ezt érdemlem. –

Még mindig reszketek, mi történt azzal a két levéllel, amit nem kapott meg. Ha másért nem, hát csak Isten akaratából hallgassa meg egy haldokló szavát, még ha nem is érdekli, mi történik azokkal, bár az Ön üdvéért szólnak.

Isten óvja meg attól, hogy olyan levertség kerítse életét hatalmába, mint amilyen az én szívemet szaggatja! – De még a halálnál is keserűbb érzés számomra, hogy éppen Ön öl meg – Ön, akit még önmagamnál is jobban szeretek és imádok – s akinek jóakaratát, megbecsülését, részvétét minden bizonnyal kiérdemelném.

Nem kérek Öntől, drágám, semmi mást – csak azt, hogy imádkozzon értem – félek önmagamtól, mert látom tekintetében a szemrehányást, a megvetést – s megáll a szívverésem.

Legyen boldog és egészséges – bár én is az lennék – utolsó leheletemig Önért, az Ön boldogságáért fogok imádkozni, s akkor talán majd azt fogja mondani: „nemes férfiú volt, valóban szeretett engem.”

Isten áldása Önnel!

 

[Oldalt írva] Mária unokanővérem által küldöm Önnek a könyvet, így levélkém nem fog feltűnni.

 

[Crescencia kezeírásával] Ne akarjon felkavarni egy szívet, melynek oly nagy szüksége van a nyugalomra.




Hátra Kezdőlap Előre