Budapest, 1921. március 10.
Kedves Júlia,
nem értem, miért akar minden erővel elfeledni, vagy miért akar elszakadni tőlem? Mintha az a két év és az a néhány száz kilométer, amely köztünk van 1919 óta, nem eléggé elválasztana!
Biztos vagyok benne, hogy az én leveleimben épp annyi a csacsiság, mint a magáéban; az nem baj! Legyen őszinte ezután is. Persze ha az ember deprimált, feketét lát a fehérben is.
Hogy én az utolsó leveleimben magamról írtam, azt azért tettem, mert azt hittem, hogy érdekli. Úgy írtam, minthogyha előttem ülne, és öt percig bizalmasan beszélgetnénk. Persze a szó szó, a papír papír marad, pedig néha nagyon-nagyon szerettem volna többet mondani, írni, mint amennyit mertem. Kellene már találkoznunk. Jöjjön el, ha teheti, egy kicsit Pestre. – Nem, mégse, ezt nem teheti meg, hiszen ezer dolga van. Ha nekem lenne pénzem, hogy Olaszországba kimenjek legalább egy hónapra (csak 25 000 korona kellene! talán lesz is!), akkor majd Bécsen átutazva felkeresem. Gondolni is jólesik, pedig biztosan hiába tervezgetek. Okvetlenül meg kellene szereznem magamnak ezt a szenzációt!
Babitsék tegnapelőtt utaztak el, Bécsen és Tarvisión át Velencébe, Firenzébe, és az ég tudja még, hová.
Levele egészen érthetetlen. Azt írja, hogy „sokkal jobban szeret, mint azelőtt”, és egy oldallal lejjebb azt, hogy „magának (nekem nem) ez kell”. Jól tudja, kedvesem, hogy nekem igenis kell minden melegség, szeretet és szerelem, mert van ugyan sok-sok jó barátom és nőismerősöm is, de mégis iszonyatosan egyedül vagyok. Édes Júlia, miért fél, miért panaszkodik annyit az életére? Hogy lehet még kérdésessé tenni is, hogy érdemes-e élni? Magát én mint nőt, embert és barátot egyformán szeretem, és fáj ilyeneket hallani vagy olvasni. Írjon, mihelyt megteheti, és ne gyötörje magát feleslegesen. Néha szinte félek, és azt képzelem, titkolózik.
Betegesen üldöz egy esetleges itáliai út reménysége. Nem tudok másra gondolni. Nagyon intenzíve dolgozom, most is búcsút kell vennem magától.
Édes kis lánykám, miért nem lehetek magával? Kezeit csókolja, és szívből üdvözli
Lőrinc